Tiszatájonline | 2024. május 25.

Kollár Dávid versei


Kollár Dávid szociológus, költő, művészetkritikus, 1993-ban született Budapesten. Budapesten él, a METU és a PPKE oktatója, a PTE – Alkalmazott Ontológia Kutatócsoport kutatója.


Taormina bel canto 

Nem kérdés, nem válasz,  
csupán ott és akkor,
szem, ég, horizont,
egymásba omló kék,

Nincs itt semmi más –
egy mozdulat, vízben állva ő,
sziklák között,
úszó világ, mély csendben,
közöttük: világosság.

Érkezés

Mint a pásztorok, foszlott subával 
botorkálsz a fehér éjszakában.
Vonszolod magad hazafelé,
ajándékokkal megpakolva.

Ott dideregsz a jászol mellett, kalapod mélyen a homlokodba húzva,
mint aki messzi, idegen földről érkezett,
hogy egy pillanatra otthont találjon a rideg éjszakában.

Hosszú volt az utad idáig, tele rejtélyekkel és tévutakkal.
Most mégis úgy érzed, nem mehetsz tovább,
nem térhetsz vissza az éjszakába.

A jászol mellett kell maradnod Betlehemben
Maradsz, mert valakinek mindig maradnia kell