Magaspart
Figyeled a lesütött tekintetű arcot, és tudod, hogy ott benn is áll az idő, csak a test sodródik tovább a tömeg áramlatával. Kiszakítottak egymásból. A szavak nem fognak semmin, csak élősködnek a csalódottságon. Most minden traumátok és kölcsön- hatásotok itt hever, ebben a villófényben, kiterítve kíváncsiságod boncasztalán. Lefejted a zsírszövetről a hámot, aztán preparálod az ereket, idegrostokat. A roncsolt részeket a legnagyobb pontossággal egyesíted, mintha a keringés újraindulhatna, de valójában csak anatómiai következtetéseket vonsz le. Ez feszített figyelmet kíván, mint kaukázusi nefelejcsért araszolni a szakadék szélén, de a késleltetett lebomlás semmit nem kímél. Pusztuló magaspart innentől minden pillanat, nincs hol megvetned magad.
Mielőtt a test
Csak a megismételhetetlenség fáj. A gyermek is tudja, az öröm ős- forrása ez: még egyszer. Válogatott szavakat raktároz magában, miközben a bensőségesség tíz év alatt begyakorolt mozdulatait már a homloklebenyben leállítja. Még mielőtt a test tudomást szerezhetne róla. Előbb a szeretet megnyilvánulását, majd a szeretetet, végül az odafordulást vonja vissza. A táskájából cinque terrei kagylók peregnek. Az életéből te. Ha észreveszi, utána nyúl, ha nem sérült meg, újra elteszi. Így fogyatkoznak. Ki kellene tenni őket valami vitrinbe, – erre gondol – fixálhatná a számukat. Kompozícióba rendezné, lelakkozná, időről időre lefújná róluk a port. Ugyanígy kivonni magunkat a változás alól: ez a legigazabb halál.
Favágó
Guajakfa vagy, de azért kellesz, hogy enyhet adj, s levegőhöz juttass. Faiparosok százai könyörögnek, hogy életük legmasszívabb asztalát vagy bölcsőjét faraghassák belőled; a császár, hogy trónja, koporsója lehess. Nem értik, mit jelent, te életfa vagy. Elnyűhetetlen könyvet készítenének belőled és nem értik, hogy megélt napjaid, emlékeid az egyetlen igaz kötet, hogy három évtizede vagy tanúja és főszereplője a legfontosabb történetnek. Annak, amiben a zöld szív ég felé ered a sötétreakcióban, hogy mikor eljön a nappal, magába szervesítse a fényt, tápláljon minket transzcendens oxigénnel. Erős törzsed átfogom, hiába jön az elszánt favágó, ki oldalad már kétszer kikezdte. Megérlelt halálod nem lesz bölcső, se asztal valami kispolgári ebédlőben és nem végződhet fölbe rakott koporsóban.
