tiszatáj | 2011. december 29.

Kiss Anna: Álomban és időtelen

Álomban és

időtelen,

ahol a vadszegfű

lebeg,

tovább élnek a

holtak,

átlátni rajtuk,

mindenen,

világos, holdas

helyeken,

ahol a vadszegfű

lebeg,

átlátni

rajtuk, rajtam is,

fatáblás

zárt ajtómon is,

talán sötét

forrás fakad,

ismétli kérdését

a szél: te vagy?,

s megint:

te vagy?,

világos, holdas

helyeken,

ahol a

vadszegfű lehull,

a dombok és a

hold, ilyen

alvadtvér-szirmok

mindenen,

pólyáik

elbomolnak,

ahol a

vadszegfű lebeg,

tovább élnek a

holtak –

álomban és

időtelen,

magamra még

emlékezem,

ahol a vadszegfű

lebeg

hibátlanul –

álomban és

időtelen,

még változom,

emlékezem,

ahol a vadszegfű

lebeg –

átlátni

rajtuk, rajtam is,

fatáblás

zárt ajtómon is,

talán sötét

forrás fakad,

ismétli kérdését

a szél: te vagy?,

s megint:

te vagy?,

világos, holdas

helyeken,

ahol a

vadszegfű lehull,

a dombok

és a hold, ilyen

alvadtvér-szirmok

mindenen,

pólyáik

elbomolnak,

ahol a

vadszegfű lebeg,

tovább élnek a

holtak,

ahol a

vadszegfű lebeg

s aztán lehull.

Megjelent a Tiszatáj 2011. szeptemberi számában