Tiszatájonline | 2023. szeptember 9.

Kisípolt múlt

MARTI JÁNOS

(REGÉNYRÉSZLET)

Róshe

Kardos, a körzeti rendőr, amikor belépett Érdiné kocsmájába, elhalkult a füstös helyiség. Mire kimérték neki az első fél deci császárkörtét, már egyedül támasztotta a pultot. A másodikat megöntözte egy pohár csapolt kőbányaival. Nem csak a császárkörte-kőbányai párosítás miatt nem szerették. Tíz éve költözött a körvasútsor zuglói oldalára. Gyüttment volt, aki nem ide született. Ha nem rendőr, akkor is kirekesztik, de rendőr volt.

A forradalom alatt a környékbeli suhancok, hogy érezze a csengőfrászt, rendszeresen rémisztgették. Akkor még kék parolis volt, egy ÁVH-s ezredes sofőrje. Egyik este fegyveres forradalmárok keresték. Rátörték az ajtót. Nem találták meg, mert a Kossuth téri sortűz után, félelmében bekéredzkedett a szomszédjához, Forgács Bélához. Amíg az oroszok be nem jöttek, a sufniban a nyúlketrecek mögött, egy dikón aludt. A Forgács felesége, a Kati néni etette.

Aznap este a Forgácshoz is becsengettek. Az öreg rémülten magára kapta a kabátját, és kicsoszogott a kapuba. A fegyveresek között meglátta a hátsó szomszédjának, a Bertának a kamasz fiát. A csoport vezetője elkérte az öregtől az igazolványát. Miközben lapozgatott, megkérdezte, hogy tudja-e, hogy merre lehet Kardos. Az öreg nemet intett a fejével. A parancsnok becsukta az iratot, és az igazolványt zsebre tette.

– Mi van, magának nem smakkolnak a magyar lányok? Ennek ruszki a felesége! – fordult hátra a többiekhez.

– Ukrán – törte meg a feszült csendet a Berta fia.

– Az nekem tök mindegy – mordult hátra a parancsnok.

A Berta gyereke előrejött.

– Béla bátyám, tessék csak nyugodtan elmesélni, ahogy nekünk is szokta.

– Tudjátok, az első nagy háborúban voltam katona – kezdett bele a torkát köszörülve az öreg –, a hadifogságból a katonáim vagy a tífuszt, vagy a tetveiket cipelték haza. Én jobbnak láttam inkább a Kati nénit.

A fegyveresek felröhögtek. Az idős parancsnok hátra nézett a többiekre. Rövid gondolkodás után ő is elmosolyodott. Benyúlt a zsebébe, és visszaadta az igazolványt. Az öregnek kezet nyújtott, majd intett a többieknek, és elvonultak.

A forradalom utáni számonkérés Kardost, már körzeti megbízottként, a kerületi kapitányság állományában érte. Forgács Bélát beidéztette szembesítésre. Néhány hónapra rá, amikor a tavaszodó kertben szöszmötöltek, Kardos átdünnyögött.

– Béla! Miért nem mutattál rá azokra a rohadékokra?

Választ nem kapott. Kardos megmetszett néhány tőkét, majd megint megszólította a saraboló szomszédját.

– Nem hagyhatjuk, hogy az ilyenfélék megússzák! Ezeknek a patkányoknak úgyis mindegy, eggyel több vagy kevesebb balhé, mindenképpen kötélen végzik.

Forgács ujjai elfehéredtek a sarabolókapán, úgy tett, mintha semmit sem hallott volna.

– Nyilasok ezek mind, egytől egyig!

Hosszú csend állt be. Forgács már azt hitte, hogy a szomszédja felhagyott a győzködéssel, de Kardos odalépett a kerítéshez.

– Béla! Erről még senkinek sem beszéltem – rövid szünet után suttogva folytatta –, negyvennégyben a MOM-ban dolgoztam a két nővéremmel. A gyár hadiüzemnek számított, belül biztonságosabb volt tartózkodni – Kardos mélyet lélegzett, majd folytatta –, október negyedikén csütörtök volt. Nyilas pártszolgálatosok lepték el az üzemet. A nővéreimet bevitték a Városmajor harminchétbe. Egy hét múlva elkaptak, és engem is odavittek. Tudod mit tettek ezek a gazemberek a nővéreimmel? A szemem láttára? Másnap tovább tereltek minket. Az út szélén, ha ismerőst láttam, elfordította a fejét, vagy együtt tapsolt a többiekkel. Kérlek! Gyere be egy újabb szembesítésre! Te nem olyan vagy, mint az útszélen tapsolók.

Forgács ellökte magától a kapát. Odalépett a kerítéshez, és a Kardos arcába bökte.

– Rudi! Hagyjál békén ezzel a tapsolással, érted! Hagyjál békén a tapsolással! Nem megyek sehová!

Megfordult, és igyekezett gyorsan befejezni a kerítés melletti sort. Kardost nem lehetett lerázni.

– Egyedül jöttem haza, negyvenkilósan, és te még véded ezeket a fasisztákat?

Forgács gyorsabb tempóra váltott, de Kardos kitartóan követte a kerítés mellett.

– Itt van ez a Bertának a gyereke! Itt élt közöttünk! Ráadásul a szomszédunk, és képes lett volna agyonlőni vagy felkoncoltatni engem!

Forgács dühödten odalépett a kerítéshez.

– Rudi! Az Isten áldjon meg! Ő mentett meg engem, és ha jól belegondolok téged is. Ha akkor bejönnek hozzám, mit csináltál volna, te nagyokos?

Az öreg a legtávolabbi sor felé vette az irányt.

– Igen! Akkor este ti is bajba kerülhettetek volna! Béla, ne hagyj itt! Gyere be a kapitányságra!

Forgács dühödten földhöz vágta a kapát, és a kerítésnek rontott.

– Erről ugatok neked! Igen! Én is bajba kerülhettem volna, meg te is! Nem megyek be a rendőrségre! Miért akarsz belerángatni? Vagy az a bajod, hogy röstelled a pofádat, hogy a forradalom alatt a nyúlszart takarítottad a sufnimban?

– Ellenforradalom! – igazította ki Kardos.

– Arról te engem ne oktass ki!

Forgács a ház felé vette az irányt, de Kardos megakasztotta.

– Mi a törvények szerint intézkedünk!

– A törvények szerint? Hogy rohadnátok meg a törvényeitekkel együtt!

Kardos megdöbbent. Rémülten körbenézett, majd halkan megszólalt.

– Béla, csöndesedj, és ne beszélj így, mert még megütheted a bokádat!

– Megüthetem a bokámat? Ne fenyegess! Én kihúztalak a szarból, és te fenyegetsz engem?

Forgács zihált. Alig kapott levegőt. Megragadta a kapát, és újból elindult a ház felé. A verandán leült, és dühödten letaposta magáról a gumicsizmát. Hátra hajtotta a fejét, mélyeket sóhajtott, majd hirtelen felállt. A szomszédja, még mindig a kerítésbe kapaszkodva nézett rá.

– Kardos! Azt, hogy ma reggel köszöntél nekem, tekintsük úgy, hogy a következő száz évre is leköszöngetted a magadét! Részemről pedig alászolgája! Mielőtt belépett volna a lakásba visszafordult.

– Azt mondtad, hogy a törvények szerint jártok el? Eszednél vagy? Negyvennégyben a törvények szerint embereket raktak fel tehervagonokra, te, idióta, téged is. Mesüge! Ikh valt zikh geshemt ven ikh valt dir geven! Róshe!

Kardos az utolsó mondatot mintha meg sem hallotta volna. Újból mondta volna a magáét, de megakadt benne a szó, majd maga elé motyogta: – Helyettem szégyelli magát?

– Béla! Miért nem mondtad, hogy…

Kardos a mondatot már nem tudta befejezni, mert a szomszédja magára csapta a bejárati ajtót.


Mesüge = Gyenge elméjű, féleszű, bolond (jiddis)

Ikh valt zikh geshemt ven ikh valt dir geven! = Helyetted szégyellem magam! (jiddis)

Róshe = gazember, rongyember (jiddis)