Kétholdas pagony

VIRÁGH ANDRÁS ÍRÁSA MURAKAMI LEGÚJABB IRODALMI ŐRÜLETÉRŐL

Az „aki lemarad, az kimarad” tétele általában igaznak bizonyul egy többkötetes munka esetében, így a három vaskos kötetbe szorított 1Q84 esetében is, bár Murakami legújabb irodalmi őrületének könyvfesztiválra megjelenő záró darabja legalább szépen összefoglalja az eddig történteket. A love story két főszereplője, Aomame és Tengo mellé ugyanis becsatlakozik Usikava, a nyomozói feladatokat ellátó ijesztő külsejű emberke, aki a mozaikdarabkák pakolgatása közben lineáris rendbe fűzi a sztori korábbi epizódjait, így teljesítve megbízói és egyúttal az olvasók kérését is. Murakaminál hiányoznak a klasszikus kettősségek, illetve feltehetően a szerző kulturális beágyazottsága idézi elő, hogy Usikava iránt szánalom ébred az olvasóban, bármennyire is jelentené számára a tökéletes sikerélményt a szerelmespár becserkészése. Ám a japán író vonalvezetésében is sajátos törvényszerűségeket követ, így Usikava jelenléte nem borítja fel a regényben addig kialakított struktúrát, amely egyszerre mágikus és realista, hol szikrázóan kalandos, hol fennkölten filozofikus, ha kell, felületes, ha kell, érzékeny.

A helyszín Japán. Egy másik dimenzióban 1984-et írnak, de a regénytér az 1Q84-es évet akarja befogni, amely a regényben foglalt mitológia szerint nem egyszerűen egy párhuzamos idősík: az éjjeli égbolt két holdja csak egynémely ember számára jelenik meg, de ettől függetlenül mindenki ebben az időben rója az utcákat és a másodperceket. Aomamének és Tengónak egymásra kell találniuk, beteljesítve ezzel önnön végzetüket, egy húsz évvel ezelőtti fura találkozást, de ennek a találkozásnak kell helyrebillentenie a kizökkent időt, aminek tényét persze szinte senki sem konstatálja. Ha újból megfoghatják egymás kezét, a szimpla kommunikációs sémára (adó-vevő) emlékeztető „kozmológia” leple szálakra foszlik és elenyészik – helyreáll egyfajta rend: a szerelmesek rendje. Murakami mindent alárendel a viszony története elmesélésének, jelenkori alakulásának, és megoldásának, de az 1Q84 nem egyszerűen romantikus történet.

Régen rossz, ha egy regényben egy másik („fiktív”) regény megírásáról van szó, hiszen a két világ ilyenkor könnyen összemosódik: jelen esetben ráadásul a szöveg eredeti szerzője egy fantasztikus képességekkel bíró kislány, aki a fiatalkori Aomame halvány alakmásának is tekinthető. A javításra szoruló regényt Tengo pofozza ki, és miközben mi, olvasók a Murakami-regénnyel együtt éljük át az egyébként ismeretlen történetet, a férfi sokáig nem is sejti, mekkora bajt szabadított a világra. Az 1Q84 finoman szólva letehetetlen könyv, amelynek élvezetét a végletekig fokozza a második és a harmadik kötet megjelenése között eltelt idő. A kihagyás közben, a szükségszerűen olvasás nélküli üres térben talán elfeledkeztünk a sztoriról, elkezdtek halványodni, talán ki is fakultak az emlékek. Döbbenetes, hogyan tér vissza mégis minden a harmadik etapban: mintha folyamatosan újra- és újraolvastuk volna a köztes időben 1Q84 krónikáját.

Murakami egyike azon kortárs íróknak, akik remekül elegyítik az alacsony és a magas olvasói elvárásokat, miközben egyetemes prózát alkotnak. 1Q84-ben mindenki megtalálhatja azt, amit keres: univerzális, de egyúttal habkönnyű történet, amely képes megrázni és kizökkenteni olvasóját. Az 1500 oldal röhejesen rövid idő alatt elolvad a kezünkben.

Murakami Haruki: 1Q84 (I-III), fordította: Erdős György és Nagy Anita, Geopen, 2011-2012, 510+469+569 oldal, 3×3990 Ft