tiszatáj | 2013. június 1.

Kerber Balázs versei

Megjött, egy órát vagyunk
együtt, és megint a sínekre tűz
a déli nap. Hűlőben este venném
le ruhám, tárul elém ugyanaz
a tér, semmi sem ennyire biztos
már, alkonyat. Még jó, hogy buszra
szállok, végig a fehér hídon robog
velem […]

 

Könnyű

Fordulok át a téren,

lábam hajlik, kabátom

szélben, lépésem könnyű,

elvétem, a padok fölszállnak,

légben kavarog a szálka,

dőlök deszkának, erezete

pattan, az ég sötét és

kékülőben, rohanok át

a parkon, oldalt halványuló,

sárga autók, késő délután

álmossága, az irányokat

sem érzem, mindenütt

fehér sodrás, évek óta

kristályos ablaktáblák

felettem, jeges szél jár

le s föl a torkomban,

aki szembe jön, elmosódik,

arca megnyúlik, teste

szalag röptében.

Át a Dunán

 

Megjött, egy órát vagyunk

együtt, és megint a sínekre tűz

a déli nap. Hűlőben este venném

le ruhám, tárul elém ugyanaz

a tér, semmi sem ennyire biztos

már, alkonyat. Még jó, hogy buszra

szállok, végig a fehér hídon robog

velem, lámpák alatt velem szállnak

a padlók csomói, egy ajtó, amin

folyton benyitok. Át a hideg Dunán

nézem a házakat.

Bowling

 

E-mailek helyett mostantól

bowling-golyókat küldök,

elég volt a részletes válaszokból.

Elég volt a kommunikáció

riasztó csápjaiból, szavakat

teleszkóppal nézni, kiszámítani

a röppályájukat. Légy gömbölyű,

és bírj a jelentésnélküliség

jelentésével, az előretörő

golyó hibátlan száguldása legyél.

Megoldás nélkül is győzelmet

aratsz. Célba érésed egy rémálom

felszakadása, párnát igazítasz,

és nyugodtan visszaalszol.

 Megjelent a Tiszatáj 2013/4. számában