Kerber Balázs: Pernye
Várj estig, várj hajnalig,
amíg megbolondít az ég leve,
hűvös heve a kiáramlóknak,
szemeregnek kifelé, hosszú
lábuk, akár a pernye. Nincs
tovább merre nézni. Leülnek
az emberek, ahogy égnek
körül a villanyok, és vonul
egy görgős kocsi.
[…]
Várj estig, várj hajnalig,
amíg megbolondít az ég leve,
hűvös heve a kiáramlóknak,
szemeregnek kifelé, hosszú
lábuk, akár a pernye. Nincs
tovább merre nézni. Leülnek
az emberek, ahogy égnek
körül a villanyok, és vonul
egy görgős kocsi.
*
Nincs tovább merre nézni.
Lemállott a vakolat; mintha
nadrág foltja lenne, és benne
egy rossz este, amikor két kéz
elvált, vagy rosszul gesztikulált.
*
Dőlhetsz a falnak, mert átveszi
a tested; bőröd, pórusaid
a repedésekben. Így ér el
a sötétedés. A fal aztán hiába
nyújtózik tovább. Hullámzol
benne, de csak szemerkél az este.
Üres lesz az egész.
(Megjelent a Tiszatáj 2015/6. számában)