Tiszatájonline | 2017. augusztus 8.

Kemény téma

INTERJÚ TÓTH KINGÁVAL HOLDVILÁGKÉPŰEK C. KÖTETE KAPCSÁN
A Holdvilágképűek autoimmun és más betegségekkel foglalkozó kisprózagyűjtemény, amely a betegségtudattal, a betegség a hétköznapokban, a betegség mint (más vagy épp normális) állapot témáival foglalkozik szintén nem megszokott nézőpontból. Az emberi test működése, funkciója felől közelít: a test gépezet, a szervek alkatrészek, a program hol hibás, hol pontos, a működés alacsony vagy túlzott. A személyes és közeli képeket törekszik pontos, szakszerű és funkcióközpontú láttatással ábrázolni. A kisprózák egy-egy „képből” állnak, ezek a képek illeszkednek egymáshoz, változnak, módosulnak a történet folyamán… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

INTERJÚ TÓTH KINGÁVAL HOLDVILÁGKÉPŰEK C. KÖTETE KAPCSÁN

A Holdvilágképűek autoimmun és más betegségekkel foglalkozó kisprózagyűjtemény, amely a betegségtudattal, a betegség a hétköznapokban, a betegség mint (más vagy épp normális) állapot témáival foglalkozik szintén nem megszokott nézőpontból. Az emberi test működése, funkciója felől közelít: a test gépezet, a szervek alkatrészek, a program hol hibás, hol pontos, a működés alacsony vagy túlzott. A személyes és közeli képeket törekszik pontos, szakszerű és funkcióközpontú láttatással ábrázolni. A kisprózák egy-egy „képből” állnak, ezek a képek illeszkednek egymáshoz, változnak, módosulnak a történet folyamán, így egyfajta körkörösség is jellemzi a kéziratot. Az irodalmi igényesség, pontosság mellett a szerző bízik benne, hogy a kötet elkészítése és megjelenése segít majd a különböző betegségekkel együtt élőknek is.

Az emberi test problémakörei központi motívumként jelennek meg köteteidben. Míg előző köteted homlokterében az ember és a gép kölcsönhatásainak boncolgatása állt, a Holdvilágképűek miben mutat ehhez képest eltolódást?

A Holdvilágképűek is foglalkozik ezzel, itt az ember és a gép ugyanúgy intim és hideg viszonyban állnak, olvadnak eggyé, de itt foglalkoztatnak más kérdések is, mint például a „másik”, a „más”, a betegség mint „a másik”, „az idegen”, hogy mindez hogy jelenik meg a nyelvben, hogy a betegség mit csinál a nyelvvel, milyen új nyelv, új entitás jön itt létre, milyen „másikat” teremt meg a saját agyunk, hogy funkcionálunk és hogy funkcionálnak a betegségek, milyen útitársak ők – egyáltalán lehetséges-e a beszéd róluk, mint idegenekről, vagy mi már új formák vagyunk a betegségeink által? Milyen izolált és milyen közös tereket hozunk létre velük, a többiekkel, magunkkal? Hogyan fejlődünk a betegségünk miatt vagy a betegségünkkel, és mi hogyan fejlesztjük, nevelgetjük a diagnózisainkat?

– Lehet köze a betegségnek, mint metaforának, a konkrét magunkon, vagy magunkban hordozott betegségekhez az irodalom terében?

A kórokozóink, teremtményeink új nyelvet követelnek. Amire a könyv írása közben és érintettekkel való találkozások alkalmával rádöbbentem, az az, hogy nincs a betegségnek nyelve. Ez a szó sem működőképes, behatárol és stigmatizál. Külön nyelv, kifejezések szükségesek ezeknek az állapotoknak a leírásához. Egyik legfontosabb pillanatom volt, amikor érintettektől kaptam ilyen válaszokat, hogy „a könyv nevet és nyelvet adott nekünk. Erről eddig azért nem lehetett beszélni, mert nem volt nyelv hozzá.” Vegyük például a címet is, Holdvilágképnek hívják a szteroidokkal kezelt páciensek arcát, amikor az orcák kicsit felpuffadnak és felemelik a szemeket, ezáltal egy örökös mosolygást előhívva, tehát a betegség általános jeleként is értelmezhető, miközben az űrutazók arca is holdvilágképűvé változik az űrhajóban fellépő fizikai változások során. Csak maga ez a kép mennyire kettős, benne van egy nagyon kemény, sok fájdalommal és harccal járó állapot és a teljes szabadság.

– A betegséget traumaként kezeled, vagy éppen a trauma feloldásának célja mozgat, vagy inkább az elfogadás, ami a betegséggel való együttélés tanulását jelenti?

Amikor az emberből/ben lógnak a csövek, tehát megvalósul a fentebb említett intim viszony a géppel, az semmiképp sem a legfrankóbb pillanat, hogy ne kerteljek. De ez ugye egy valóságos szituáció, akár trauma, akár jól megfigyelhető színes-szagos helyzet, viszont itt még nem beszélünk szerintem irodalomról. Engem a traumairodalom nem igazán mozgat, nem ezen az úton indultam el ezzel a könyvvel. Ez a könyv sem kizárólag a betegségről szól, sokkalta számos párhuzamos dimenzióról, amik rendben, a betegség miatt is, de álmodással, agyi teremtéssel, víziókkal, mindenféle mentális és fizikai utazásokkal teremtődnek meg. A betegség állapot és lehetőség a teremtésre és a megfigyelésre, és ez a fókusz számomra mindenképpen izgalmasabb, mint egy szenvedéstörténet. Feloldani nem lehetséges ezeket a helyzeteket, erről is fontos beszélgetni, az én „alapanyagaim” nem elmúló képződmények, itt kizárólag együttélni lehet, nincs mit feloldani.

– Célod volt az, hogy a kötet megjelenésével segítsd a betegségekkel együtt élőket?

Ez is egy cél volt, igen, alapvetően szeretném megváltoztatni a betegségről való gondolkodást. Ehhez viszont közös alkalmak szükségesek egészségesekkel és érintettekkel – jó volna ezt a kettéválasztódást is megszűntetni. A Ritka és Veleszületett Betegségek Országos Szövetsége és a Magyar Immunhiányos Betegek Egyesülete például rengeteget dolgozik azért, hogy ilyen párbeszédek születhessenek, konferenciákat, divatgálákat, világnapokat szerveznek, örülök, hogy a munka során sikerült megtalálnunk egymást és remélem, hogy ez a könyv is hozzátesz majd a munkájukhoz.

– Multimediális gondolkodásmódod kilépteti majd a Holdvilágképűeket is a könyv teréből?

Természetesen, a kötetben már megtalálhatóak a növényi-emberi szervgrafikák és a röntgen-fotó-montázsok, de két videó is készült (X-RAY és X-RAY/SKIN), melyekkel – és a hozzájuk kapcsolódó performanszokkal – már sok helyen felléptem (többek között Lipcsei Könyvvásár, Berlini Irodalmi Fesztiválok, Mitte Media Fesztivál), most júniusban tartottam németül workshopot  és performanszot „A szörnyeteg a nyelvben” címmel Hildesheimben a Kunstraum galériában, tavaly Skandináviában a CROWD fesztiválon is vittem már ennek a programnak az angol verzióját és dolgozom tovább. November elején Trapp Dominikával tartunk egy kiállítással egybekötött kötetbemutatót Budapesten a Laborban, ahol terveim szerint Antony Rajzhekov-val együtt bemutatjuk az ÚJBŐR (NEUHAUT/NEWSKIN) multimédiás, élő digitális programozással egybekötött hang-és vizuális performanszunkat és Boros Violával is tervezzük a további együttműködést. Aztán itt a STAGE (FAL-színpad) kiselőadás is, ami viszont az ember (különösen a nő) eltárgyiasításáról szól. Ezt már alkalmam volt a GORKI színházban előadni és jövőre a Shamrock fesztiválon is előadom, szeretném magyarul is elvinni olyan helyekre, ahol az egyenlő jogok védelme áll a fókuszpontban. És még bőven van itt tennivaló, hanganyag, más nyelvek bevonása, további vizuális munkák. Mindezek mellett szeretnék itthon is workshopokat tartani, kemény téma ez, van miről beszélgetnünk.

Sirbik Attila

TOTH KTóth Kinga: Holdvilágképűek

Magvető Kiadó

Budapest, 2017

128 oldal, 2499 Ft