Évre új év?
Ha a cselekmény hurkolódó
fonalán hősünk fönn nem akad,
árulja el, kérjük,
mielőtt továbbhalad, kilépve
e fejezet üzér-zsivajából;
mit lát?
rózsa- és kötél-bog körébe rajzolt
éles, és a másik, a néma bárd,
a belépés-jelre várva? – ez lett
az újnál újabb év címere?
akkor hát árva hősünk
mit is lát?
az ideák monstrumára,
majd romjaira, mikor visszatekint,
benne vajon egyensúlyba kerül,
ami nem volt igazán se hadiállapot,
se béke,
közbül a megszokás édessége;
ennyi marad a fáradttá zuhant történetből?
és a féltés, hogy ezt legalább
baj ne érje?!
Lékhorgászat
Ide jutottam – no igen, vég és kezdet:
jegyesek mindig is.
S valami lélekbeli lékhorgászat lett volna a költészet,
az is halottas ágyán bennem?
Parton szálka-sor, túlpart, felszúrva
szálka-sor kínzócölöpjére aljassá gyötört érzelem.
Sás-nyelven beszél,
szem kábító moszat-ringására bóbiskol el a horgász.
Bizonyos szavak halraja nem fog horogra akadni már sosem.
Persze: metafora. Valójában: semmi,
a nulla és a nullák sebeztek meg annyira. Ködre rajzolt
köd-nők nyamvadt hazudozása. Így vagy úgy:
kivérzünk. Végtelen
szürkületté válik életünk – világnyi lékké.
Ma még rémülten átlökve léken a lélek: átjutok-e?
S hova? Ha a szerelmek napkelte
éjbe ömlik nyomban. Hova?
Kiáltanék is talán: egyetlen környéki lángocska,
ábránd-lány, emlék.... hiába, csak emlékek hamva felé
vezet már mindenünnen út. Kiáltanék mégis.
És nem, és nem!
Tényleg nem hallja senki sem?
Don Quijote után
Elvész a kiszolgált
lovas lelkünk völgyén, valahol –
s nincs még egy eszelős mélyünkben,
malmok ellen viselni ostromot –
kiket egykor szélkerék-becsület, megőrölt
tisztesség épp létük keltére etetett-áthatott,
csak fülelünk,
ahogy a sejtés odabenn suttog;
váltható a hit, elv, vergődés, uralom?,
őröl és őröl és ez forog, ez a kor.
Dulcineám, vigasz-e,
hogy más is comb-közi édenét használatban
vásítja el sietve, végre? –
s tetszik is:
„lopj túl a szüzességen,
az üdít majd” –
tördelt töredék bármiféle élettudat;
malmok – ugyan!
megcsúfoljánk lelkünk
hiteles
objektumok –
s az álmodozó
(„Hát mi lesz ebből?”) hidegen űzetve
oson a kérdező, távolodó lovon.
