Katona Ágota versei

A FISZ-líraműhely jelen formájában 2018 februárja óta működik, Mezei Gábor és Szabó Marcell vezetésével. Elsődleges célkitűzése olyan olvasói gyakorlat kialakítása, melyet a résztvevők az írás egyéni folyamatában hasznosíthatnak. A közös olvasás során minden írást saját nyelvi játékterén belül, saját versnyelvéhez viszonyítva elemzünk. Kiindulópontunk, hogy ne a változó és változékony poétikai törekvések felől olvassuk a műveket, még kevésbé, hogy ezen tendenciák között értéksorrendet állítsunk fel, hanem hogy a vers meghozta poétikai döntéseket kiemeljük. A közös munkafolyamat során mindezek mellett az esetleges belső nyelvi, stiláris, figurális és képi ellentmondások azonosítására vállalkozunk.   Katona Ágota 1989-ben született Balassagyarmaton. Az ELTE esztétika-magyar szakán végzett, verseket és prózát ír.

Saturnienne

Mit tettem a saját időmmel, kagylóba zárt

tárgy, gerinctelen. Kérges felfogás a térben,

utazások a hallgatag istennel. Végállomásról

sosem álmodtam, oszloprendekről

ilyen sorban, sebfelületek alatt.

A számlapok ismerik, merik a vizet,

érinthetetlen a mutató, vagyok,

asztronómiai óra a Szaturnusz jegyében.

Számozatlan sírok, régészeti lelet

az alagsorban. Csontvázórát olvasok,

nem képes takarni a mechanikát.

Látszólagos, szabad fogaskerekek,

egymásba kapaszkodó felsorolás.

Ha beszélgetésbe hívnak, a pávatollak

között elveszítem a határaim. Ép gyöngysor

a nyakamban, de illúziók nyállal bevonva.

Alkalmazkodni a sodráshoz,

kerekíteni a széleket. Elkap az Ipoly,

személytelen kéz. Áttaszít egy másik

tartományba, ahol nincs zsúfolt part,

ennyi elutasítás, hirtelen felszólítások.

Szétfeszíti a folyami kagyló héját a meleg,

nem akartam így adni, sem ölni.

Az Alpok vonulata a bőröm alatt,

felsérti a bárkihez kötődő köldökzsinórt.

Az első életév vérrel teli kád, mérhetetlen

vér. Romboló sugárzás vagy a föld

eltorzult vonzása kísér. Két liter,

húsz liter, ismeretlen szorzó. Történelem

előtti állhatatlanság az ereimben,

a magashegység zsigerei közt kellene

újranevelnem, különben belülről lök szét.

Követ egy alvilági halhatatlan, előle fekszem

a földre, a víz szintjére. Visszatükrözöm,

amit mond, a vegyszereket, szivárvány

színüket. A harmadik napéjegyenlőség

után hideg, nagyon, fekete epe.

Aphrodité Porné = Urania

Csillagászati rendetlenség a beszédben,

hangok között hagy ki a figyelem. A kéztő csontjai

apró, különálló darabok, ossa carpi. Hullócsillag,

mikor érnek hozzám. A kéz a hajamban, saját

vagy ismeretlen test része, eltéved az erdőben.

Elektromosság=áram nélküli hely, láncfűrésszel

fegyelmezhető. A medenceöv ívein

káros=hullám természetű mellékhatások.

Villogó évek a területen, becsukom,

mikroalvás, a legegyszerűbb metafora rá

a pillanatnyi áramszünet. Az őrülettől való

félelem az égtől való, fél nyereség.

A meteorok=állócsillagok lehetnek

hosszúak. Ahogy becsapódnak, kihal miattuk

néhány lágyszárú, fűrészelt levelű növény.

Nyáron édes, virágzik egyszer.

Porné, ahogy a falhoz vágok egy nyírfát,

később ültették, mint engem, a levelei

maradnak, az ágai bírják a ki=betörést.

Az éghajlati viszonyok kedvezőek, tárt ablak

rájuk a válasz. Újra terjed a napsütés.

A pofon az energia kitörése a kézből,

az enyémből egy csont hiányzik,

erőtlen=lágyszárú. A másoké mindig.

A madarak viselkedése a ligetben

eltérő fordulatot vesz, undorodnak

a fáktól, a transzformátorok körül

spontán köröznek. A földre=sztratoszférába

repülnek, elhullajtják a tollaikat. Kéretlen

mozdulatok, belőlük sok. Égi jelenség,

hiszem, hogy az asztrológusok műve.

Jól számolt, kör alakú sorscsapások.

Nem minden szárny állati. A valóságos

nyilak=vektorok iránya lefelé, elképedt

szervek az útban, gyorshajtás áldozatokkal.

Imádkozom és dolgozom, mint akinek

lézerrel műtötték tisztára a szemét.

Éreztem dicsfényt két fej mögött,

isten és nő aranyból előttem, bálványa

nincs, hasonló a hasonlónak.