tiszatáj | 2011. december 30.

Kántor Zsolt: A klisé aspektusa

BUÑUEL-INSPIRÁCIÓK

A nyelv, mint a tudás pupillája,

éles képeket archivál. És hozzáad az ész.

A puhán ringó, mátrix-

szerű barlang: vízzel és kavicsokkal telt,

áttetsző terepasztal. Pixel huszár fürdik benne.

Közben azt álmodja, hogy felébredt.

Mert minden pozícionálás

a visszájára fordulhat, ha a sztereotípiák

szétrágják a műgondot, a találékonyság lefagy.

Egy zsilettpenge az emberi szem felé közelít.

Minden nyugvópont időszakos.

Ami pillanatnyi kapaszkodót jelent,

a másodperc törtrésze alatt el is tűnik.

De a felkorbácsolt víztükör nem felesel.

A tócsa, mint indigó: szél firkál rá.

A történések rögtön továbbgombolyítják

Ariadné fonalát, ami végül a szigorúan celebrált

rítushoz vezet vissza. Út közben pedig

úgy tűnhet, volt más lehetőség. Ez benne a különös.

Pedig nincs.

Megjelent a Tiszatáj 2011. szeptemberi számában