Paletta-verség
Kivezényelt indulatok, tapsbelépők, magasra szögelt szemöldökök, ölbe-öklendezett kezek: a csodák ereszkedőben – észrevétlen a bőrhalál, a didergő vége a beleknek.
Pascal
Az intarziák kicsinyített záporok. veszett lámpaoszlopok a váraljak bokor- szőrzetében. Hamiskártyák a fénysoros ablakok. Fekete koldusselyem a bilincseken.
Pilinszkynek
A könnyek végül ráncok. Minden életlenebb és közelibb. Az egyedüli a homorulás. A napváró völgyélet.
Részjelentés
Egyetlen homokszem nem része valamely feléledő egésznek, nincs lincselő hiánya, s így fövenyként fekszünk éjszakáink mólótlan partjain.
Részlet
Visszahozhatatlanul esik. A virágok ökölben. Többnyire öt ujjal ők is. Ami biztos, az nekik is az esteledés, előtte még néhány odavetett fénysugár. Kétforintos a lepedömön.
Stádium
A leplek eltakarodnak estére, leölik a fényképész-kezeket, az eső nem vár; jeltelen sírok a szabadkozások; eldördülnek a cipők, a szánk vonalát át- lépi a felmentő fegyelem.
