Jeremy Faro: Eloldozás
Ha egyszer látogatóba hív
(Lesz az úgy, bocsáss meg)
Legyen nálad termoszban kávé,
Duplán kösd meg a cipőfűződet,
Legyen veled egy meleg gyapjúkalap,
És minden órát becsülj meg
A leválás előtt –
Amikor az ég pusztán csak a határ volt,
Amikor még semmiség volt
A földnek feszíteni lábad.
| Jeremy Faro 1974-ben született. Amerikai író, költő, műfordító. Angol és amerikai irodalmat hallgatott a Harvard egyetemen, majd Camberidge-ben végzett posztgraduális tanulmányokat. Hosszabb időszakokat töltött Európában különféle ösztöndíjakkal (Szlovénia, Horvátország, Finnország). |
A legelső szabadulás a gravitációból a legmeglepőbb:
Apám gyors lefolyású betegség után 57 évesen meghalt,
Anyám egy kagyló, azon az éjjelen feltöretett,
És egy egész napra elhallgatott az óceán zaja.
Imbolyogtam, ahogy lábam elhagyta a talajt,
Ahogy a szívem égbe ragadott
Csordultig telve valamivel
Ami már nincsen.
Azt hittem, nem fog sokáig tartani;
Legalább egy pulóvert fölvettem volna,
Ha tudom, hogy
A holdra tartok.
Hideg van fönn,
Most már tudom.
Hogy átmelegítene a nap?
Ugyan.
Úgy durrant el szívem a felsőbb légkörben
Akár egy öreg gumimatrac
Vér kószál a végtelen térben
Semerre se tartva.
Egy nyüszítéssel hagytuk
El a troposzférát;
Hideg volt itt kívül
És belül.
Jégcsappá fagyott a kezem
Lábam feledésre ítéltetett
Szemeim halvány, tűnő csillagok
Nem várnak elismerést.
Meglepően gyorsan följutottam ide.
Porosan értem földet
Egy nevezetlen medencében
Mely kilapított szívemet formázta.
Ott is hagytam
A sziklákra terítve
Majd fölszálltam a szatellit-hajóra
Vitorlája a sötét anyag
Azt ígérte a kapitány
Visszatérünk
Ha egyszer megtanultam biztonságosan emlékezni.
Hajótörés Tengere
A név.
*
Ha egyszer látogatóba hív
(Lesz az úgy, bocsáss meg)
Legyen nálad termoszban kávé,
Duplán kösd meg a cipőfűződet,
Legyen veled egy meleg gyapjúkalap,
És minden órát becsülj meg
A leválás előtt –
Amikor az ég pusztán csak a határ volt,
Amikor még semmiség volt
A földnek feszíteni lábad.
Lanczkor Gábor fordítása
