tiszatáj | 2013. október 24.

Jelentés a „Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál 2013” kapcsán

A MEGFIGYELT INTERNACIONALISTA, IRREDENTA TÁRSASÁG TEVÉKENYSÉGÉVEL KAPCSOLATBAN
A kapott utasítás értelmében vizuális felderítést hajtottam végre a „fesztivál” helyszínein, Szegeden, Suboticán (Szabadka) valamint a két várost összekötő vasútvonalon. Nevezett helyszíneken tartózkodtam a 2013. október 18 és 19 közti időszakban. Magamat „fesztiválozónak” illetve önkéntes segítőnek adva ki […]

A MEGFIGYELT INTERNACIONALISTA, IRREDENTA TÁRSASÁG TEVÉKENYSÉGÉVEL KAPCSOLATBAN

 Szigorúan titkos!
(Selejtezésig)
Adta: „Primula”
Vette: rendőrőrnagy
Idő: 2013. október 20.

Feladatra az alábbiakat jelentem. A kapott utasítás értelmében vizuális felderítést hajtottam végre a „fesztivál” helyszínein, Szegeden, Suboticán (Szabadka) valamint a két várost összekötő vasútvonalon. Nevezett helyszíneken tartózkodtam a 2013. október 18 és 19 közti időszakban. Magamat „fesztiválozónak” illetve önkéntes segítőnek adva ki, sikerült beépülnöm a csoport tagjai közé, ezen tevékenységem eredményeképpen információkhoz jutottam  a „fesztivál” szervezőinek valódi motivációit, szándékait illetően. Jelentem, hogy a csoport tagjait magyar és szerb állampolgárságú és nemzetiségű személyek egyesen alkotják.

A helyszínt Budapestről indulva gépjárművel közelítettem meg, két budapesti illetőségű „fellépő írót”, név szerint Szvoren Edinát és Molnár Illést is magammal vittem. Azt firtató kérdéseimre, mit tudnak a „fesztivál” előzményeiről, valódi céljairól, kitérő válaszokat adtak. Úgy nyilatkoztak, hogy szerintük a fesztivál „jó buli”. Később Szvoren a hátsó ülésen alvást igyekezett színlelni, Molnár pedig „intellektuálisnak” szánt megjegyzéseivel próbálta elterelni a figyelmemet. Annak ellenére, hogy mondvacsinált indokokra hivatkozva magában a csempészetben fizikailag nem, csupán a szegedi „felolvasáson” vettek részt, a későbbi események alakulásában felelősségük kétséget kizáróan megállapítható.

A szegedi helyszínre 10:00-kor érkeztem. A megjelentek öltözködése vegyes képet mutatott, volt aki cilinderben(!) és zokni nélkül(!) jelent meg, és nyilvánvalóan figyelemelterelő szándékkal egy hangosbeszélőbe (megafonba) kiabált. A többség ebben az időszakban még igyekezett a konszolidáltság látszatát fenntartani. A tömegben ismert közéleti személyiségeket nem, az ún. „irodalmi életben” ismert figurákat viszont nagy számban figyeltem meg. (Név szerint: Miloš Živanović, Bojan Vasić, Marjan Čakanović, kabai lóránt, Korpa Tamás, Milosevits Péter, Bencsik Orsolya, Keresztesi József stb.)

sínbusz 146

Egzaltált, ide-oda szaladgáló, parancsolgató viselkedésével azonnal kitűnt a tömegből a társaság két fő ideológusa, Kollár Árpád illetve Orcsik Roland, mindketten szegedi lakosok. Megemlítem, hogy mindkét személy az egykori Jugoszláviából érkezett hazánkba, és mindketten a már többször a hatóság látókörébe került Tiszatáj című „folyóirat” „szerkesztői”. Gyanúsnak találom továbbá, hogy mindkét személy több alkalommal is a fülem hallatára szerbhorvát nyelven beszélt, ennek tartalmáról sajnos nem tudok beszámolni. Jelentem még, hogy Mikola Gyöngyi, a harmadik „szervező” több alkalommal is ismeretlen tartalmú papírokat töltött ki.

A zenés felolvasásnak álcázott eligazításon mintegy 40-50 fő vett részt (fényképek mellékelve). 11:00 körül a cilinderes személy megafonos utasítását követve valamennyien elindultak a Subotica felé tartó vonat irányába. Már a peronon belekezdtek felforgató tevékenységükbe, a határozott és egyértelmű tiltó táblák ellenére például többen is cigarettára gyújtottak. 11:30 magasságában BZMOT típusú motorvonaton jelentős mennyiségű alkoholtartalmú italt helyeztek el.

sínbusz 191

Az időközben 90 fősre duzzadt társaság tagjai szinte azonnal belekezdtek ennek elfogyasztásába. A „fesztiválozók” a határig tartó első utazási szakaszt elsősorban alkoholfogyasztással töltötték. (A dekonspirációs utasításoknak megfelelően magam is  elfogyasztottam egy fél pohár sört, a többször körbejáró pálinkás üveget viszont csupán a számhoz illesztettem, nem fogyasztottam belőle.) Mindeközben alkalmam volt megfigyelni, hogy Orcsik és Kollár milyen kifinomult módszerekkel próbálja meg félrevezetni a sajtó jelenlévő képviselőit. Orcsik idiótának igyekezett tettetni magát, és a „fesztivál” valódi célját az időutazásban határozta meg. Kollár pedig az Illés és az LGT búcsúkoncertek kényszeres emlegetésével magát a fesztivál tényét is tagadni próbálta. A fentiekről videofelvétel készült.

sínbusz 226

A határon tovább folytatódott a rendbontás, a gyanútlan polgárok provokálása, amely a „fesztivál” tulajdonképpeni oka és célja. A „fesztiválozók” némelyike kukákból előszedett tárgyakat helyezett a fejére, és előre megfontolt szándékkal „divatbemutatót” tartott. Mindeközben szinte figyelmen hagyták az intézkedő határőrök felszólításait. A tisztelet teljes hiányát bizonyítja, hogy többen kedvesnek álcázott, ám valójában cinikus mosollyal adták át az útlevelüket, így igyekezve elnyerni az eljáró hivatalos személyek jóindulatát. Kifejezetten veszélyesnek találom, hogy a határőrök szinte mindegyike „bedőlt” ennek az olcsó trükknek, és elvárható szigorát félretéve elnézőleg, sőt megengedőleg viszonyult a veszélyes társasághoz.

sínbusz 276

A modern, orosz gyártmányú vonatra átszállva a fesztiválozók nem hogy visszafogták volna, inkább még jobban „elengedték” magukat. A közlekedés rendjével, a kulturált egymás mellett élés szabályaival mit sem törődve, a vasúti szerelvény kellős közepén különböző hangszerekkel és „felolvasásokkal” zavarták a közlekedők nyugalmát. Igen sajnálatos, hogy a vonaton tartózkodó egyetlen hivatalos személy sem szállt szembe a rendbontókkal, így a közhangulat is hamarosan az ő oldalukra állt. (Fültanúja voltam, amint egy kishegyesi illetőségű roma asszony kb. 10 másik utas füle hallatára annak a torz nézetének adott hangot, hogy, idézem: „milyen helyesek ezek a fiatalok”). Meggyőződésem szerint határozott, következetes fellépéssel elejét lehetet volna venni az effajta szóbeszédek, legendák kialakulásának.

sínbusz 449

Szabadkára érkezve törekedtem rá, hogy az egyik „főkolompos”, Kollár közvetlen közelében maradjak, abból a célból, hogy részletesebb információkhoz juthassak. Az állomáson használt kódolt üzenetek valódi tartalmát (pl. „megyünk várost nézni”, „megkeressük a szállást”) nem sikerült megfejtenem. A munkát nehezítette, hogy Kollár a jelenlétemben többször is szerbhorvát nyelven kommunikált (ezen a nyelven rendelt burekot és taxit is.)

Jelentem még, hogy a rendzavarás különböző helyein ellenséges tartalmú kiadványokat osztogattak Sínbusz Symposion címen. A felforgató kiadvány egy példányát bizonyítékként magamhoz vettem. 19:00-kor Kollárt követve érkeztem a Bates nevű elsősorban szerbek által látogatott szórakozóhelyre, ahol asztalunknál ült többek között Podmaniczky Szilárd, az „irodalmi élet” ismert figurája. Podmaniczky többször is hangot adott a magyar labdarúgó válogatottal kapcsolatos negatív véleményének. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az asztaltársaságban, ahol többek közt Gerencsér Péter és Kollár is jelen voltak, senki sem állt ki labdarúgóink becsületéért, Podmaniczky igaztalan kritikáját úgyszólván szó nélkül hagyták.

A vacsorát követően 21:00 körül egy ún. „performance”-ra kísértem Kollárt. A „performace”, lényege az volt, hogy szerbhorvát nyelvre lefordított „magyar” verseket (Tolnai Ottó, Domonkos István, Ladik Katalin) adtak elő „jugoszláv” színészek dramatizált formában, amelyek így teljesen érthetetlenné váltak. Kellék gyanánt köteleket, egy sakktáblát és follpackot használtak. Az előadást után a kétes egzisztenciák a Raktár nevű szórakozóhelyen gyülekeztek újra, ahol folytatták eddigi tevékenységüket. Tovább italoztak, valamint „koncertet” hallgattak.

sínbusz 698

Azt feltételeztem, másnapra alábbhagynak a kedélyek, de a visszaút szinte teljesen hasonló szellemben zajlott. A díszes „kompánia” tagjai a szabadkai állomáson is folytatták a „felolvasásokat” (magyar és szerbhorvát nyelven), a Szegedre tartó, 14:00-kor induló vonatra szállva pedig épp olyan elvetemült lendülettel zajongtak, hangoskodtak, zenéltek tovább, mint az ideúton. Az egyszerű járókelők őszinte felháborodásától nem zavartatva magukat, az eddigieket újabb performance-ok követték, amelyek egyikében az egyik „színész” Szerbia elhagyására szólította fel a másikat, nem számolva az ilyesfajta kijelentések diplomáciai következményeivel.

sinbusz 1510

Jelentem még, hogy 16:00 körül, a határhoz érve az egyik szerb „előadó” angol nyelven azt kiabálta a megafonba, hogy „nincsen szükség határokra, nem akarunk határok közt élni” (saját fordítás). A „fesztiválozók” nem hogy nem határolódtak el a kijelentéstől, hanem egyetértőleg füttyögtek, nevetgéltek, kiabáltak. Úgy gondolom, ez sok mindent elárul a „fesztiválozók” valódi céljairól, motivációiról. Orcsik Roland „szervező” érezve, hogy ezzel végképp „túllépett egy határt” megtévesztésként részegnek tettette magát.

Jelentem végül, hogy a „Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál” kapcsán megfigyelt csoport tevékenysége azonnali beavatkozást igényel. Más jelenteni valóm nincs.

sinbusz 1620