Jelena Anđelovski versei

Flippereztem a halállal

félautomatikus szöveg

minden gonosz tekintet egybeolvasztva abba a golyóba eltalált testrészekből készült xilofonon játszottak ujjaimat tördeltem hogy megállítsam a ritmust de én voltam a láb ritmusa a piac pocsolyájában víz a gyerekek ujjai között szenny a szandálban enni hamis hírek élő kérgét amíg süteményt készít bocsáss meg fiadnak mindig rendetlen varrókészletes doboz muszáj hogy hibás legyen az ember is akit reménytelenül szeretett honnan közelítsek a történetéhez az elkésett telefonhívástól a feketefehér fényképtől az antennáról a világra bámuló bagolytól egyszerre ez nem az ami az ő szemében van ez a végleges döntés amit sohasem tettem meg nagyanyám halálának éjszakáján egy kisfiúról álmodtam lábak nélkül mankókkal ugyanazon a reggelen időbe telt hogy felismerjem hárman vagyunk a szobában és csak én beszélek melyik az a harmadik rejtvény amit nem kell megfejtenem időközben napokkal ez az éjszaka és reggel előtt lökés valami jön az erő jön értem és ma már hiszem hogy egyezség köttetett hogy én maradjak és ő elmenjen vagy én voltam az az egyezség

Wilke intruder

automatikus szöveg

AZ ANYÁRÓL: Az anya cseresznyevirág a Napon gyengédségének fehéres fénye örökre berajzolódott arcomba és ebből fakad minden erotikám.

Az anyaságról: anyámmal nőttem fel gyerekként vele aludtam az ágyban és védett a szörnyektől és a tolvajoktól akikről azt hitte hogy ott táncolnak a szobánk körül ezek a lélektolvajok testvadászok a tudat zsiványai és hogy engem is akárcsak őt elrabolnak felkelne testével takarna botokkal űzné a hordákat kocsisokat lovasokat befogott állataikat és a nőiket akik jönni merészeltek értünk akik valahogy bejöttek a szobánkba és én nyugodtan aludtam tudva hogy meglátja őket és elűzi őket én sose láttam őket ha az emberek megkérdeztek volna akkortájt hogy szeretnék-e anya lenni nem nem szeretnék soha anya lenni mert az nagyon megeröltető munka és szükséges fegyvert viselni az anyaság minden a gyermekek világának megmentéséért vívott háborújában és én nem szeretem a fegyvereket.

Tudom hogy élhet úgy

Asszony a férje házában.

Tudom hogy élhet úgy.

Szemei ablakok a tengerben

ajka gyümölcsöskert

orcái a büszkeség filmszínházának oszlopai

orra jóindulatú csúszda

fülei szárnyak az álomba

és az a haj hogy felmelegítse.

A második nő

az anyja után.

Élhet így

a házikójában

a hokedlin

a tűz mellett

melegszik és várja

a hívást hogy ő legyen az.

Vendég

a gyermekei életében.

Tudom hogy élhet úgy

abban a családban

ő a legény.

Küzd

személdökét felhúzva

ügyes kezeivel

pofonokat osztogat

düheinek.

És

így tud túlélni úgy.

Család, harag gépezet

MINDEN CSALÁDI GÉPEZET

varró

autó

vízmelegítő

fényképezőgép

fűnyíró

ELROMLOTT

tűzhely

író

lámpa

TV

hűtőszekrény

EGYSZERRE

mosógép

mixer

számítógép.

Egyszerre

MOSOLYGÁS A VENDÉGEK ELŐTT

elromlott

HALLGATÁS

ELHALGATÁS

HAZUGSÁG

minden családi gépezet

VASÁRNAPI EBÉD

ÜNNEPEKRE VIRÁG.

Hajnalban

megszámolom

itt van-e egy rakáson

a Ceruza-családom.

Csak egyszer

ment ki az egyik valahova.

Mire megfordultam

visszajött.

Tóbiás Krisztián fordításai

 Megjelent a Tiszatáj 2013/7. számában