Jan Těsnohlídek versei
öregszem –
régi
titkos
helyeimet a környéken
már rég
benőtték a házak
aszfaltozott járdák
falták fel az ösvényeket
ahol annyit járkáltam
felnőtt emberek
esküdnének meg hogy
az út mentén hol
tudom hogy fák voltak
fák
nem voltak soha – –
[…]
 Jan Těsnohlídek (1987) cseh költő, prózaíró, szerkesztő. |
trauma
trauma
azt mondod
ez már
megtörtént ez
már egyszer
megtörtént ez
csak ismétlődik – –
hallod
amit hallottál és
nem akarod
hallani
újra – –
teszed
amit tettél és
nem akarod
megtenni
újra – –
érzed
amit éreztél és
nem akarod
érezni
újra – –
azt mondod
ez már
megtörtént ez
már egyszer
megtörtént és
most
megismétlődik – –
a legjobb vers
nejlepší báseň
ha a
haza
csak egy szó –
hely
ahonnan legjobb
mielőbb megpattanni
–
–
–
ha a
haza
csak egy hely ahonnan a legjobb
mielőbb megpattanni így
a pár koronás vonatjegy
bárhová csak el olyan
mint egy jogar
és a nap ami
úgy a szemedbe süt mint
a legjobb film
a legjobb vers
attól kezdtem félni hogy meghalok
začal jsem se bát že umřu
öregszem –
régi
titkos
helyeimet a környéken
már rég
benőtték a házak
aszfaltozott járdák
falták fel az ösvényeket
ahol annyit járkáltam
felnőtt emberek
esküdnének meg hogy
az út mentén hol
tudom hogy fák voltak
fák
nem voltak soha – –
öregszem –
már nem félek hogy
fiatalon meghalok
attól kezdtem félni
hogy meghalok
majd egyszer
egy lány pár év együttélés
után azt mondta
hogy soha nem szeretett hogy
csak egyszerűen
hozzámszokott – –
magam
sem
tudnám
saját
viszonyomat magamhoz
pontosabban leírni
otthon
doma
a gyárat bezárták
a fasort kivágták
a házat lerombolták
a lány megházasodott
és már nem is lakik itt
az út
már sehová nem vezet
rák
rakovina
az összes szép
új ház
az ambiciózus
modern architektúra
nem más mint ótvar a beteg test bőrén
emezt
már nem lehet gyógyítani
amazzal
nincs már mit tenni –
talán korábban
még minden ajtó mögött volt olyan hely
ahová menni lehetett
ahová menekülni
vagy legalább elrejtőzni de
valami megváltozott
valami
rohad és bűzlik
megfáradt emberek
lépnek szarba e város járdáin
e várost
a hitelek tartják egybe
e várost
az antidepresszánsok tartják egybe
a nyakkendő hurok
az autó koporsó
a villamos gázkamra
az üvegezett irodaépületek
feltárt tömegsírok – –
az emberek az utcán kinyitják és becsukják a szájukat
mintha beszélnének de
nem mondanak semmit
túlzabáltak és üresek
üresek és túlzabáltak
egymástalanok
