Tiszatájonline | 2022. június 10.

Könyvhét 2022

Ízélmények után nyomozni irodalmi kaland

DRAGOMÁN GYÖRGY NYITOTTA MEG A KÖNYVHETET SZEGEDEN

A MÁV műszaki gondjai csak késleltetni tudták, megakadályozni szerencsére nem, hogy a népszerű író, Dragomán György eljusson csütörtök délután Szegedre, ahol megnyitotta az ünnepi könyvhetet, dedikált, majd Szilágyi Zsófia irodalomtörténésszel a Somogyi-könyvtárban beszélgetett a regényeiről, a főzésről és az írásról… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

– Különös helyzet volt, amikor 1988-ban eljöttünk Erdélyből, mert akkoriban nem volt szabad átmenteni a könyvtárunkat. A határon elkobozták a könyveket, ezért inkább otthagytuk, elajándékoztuk vagy eladtuk az ócskapiacon. Fejenként ötven könyvet engedtek áthozni Magyarországra, de én csak egyet csomagoltam be külön: Weninger Antal jógás könyvét, mert akkoriban jógáztam – mesélte Dragomán György csütörtök este a Somogyi-könyvtárban, ahol a viszontagságos vonatozás után késve kezdődött Dugonics téri könyvheti megnyitót követően késett a beszélgetés is. Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, a szegedi bölcsészkar professzora először a téren elhangzott szép szövegéhez kapcsolódva a maradandóság, megtarthatóság, a könyvek és könyvtárak sorsáról kérdezte a Szegeden is roppant népszerű József Attila-díjas írót, aki beszélt arról is, az emigráció sokkja után – ami ugyan nem hasonlítható egy háború pusztításához – 2005-ig képtelen volt visszatérni szülővárosába. Marosvásárhely olyan idegen város lett számára, ahol nem tud eltévedni, de ma már nem azonos azzal a várossal, hol felnőtt.

Mivel a könyvhétre nem jelent meg új kötete, legutóbbi bestsellere, a Főzőskönyv és annak kapcsán szenvedélye, a gasztronómia is szóba került. – Erdélyben nagyon jó konyha volt és van, ha hagyják. A szász, sváb, zsidó, örmény, magyar, román, görög és török hatások összekeveredtek, különleges fúziós konyha alakult ki. Ráadásul a főúri konyhákon dolgozó olasz és francia szakácsok receptjei is elterjedtek. Izgalmas, érdekes konyha alakult ki, amely talán a két világháború között élte fénykorát. Ma már jobbára csak a nyomai, emlékei maradtak meg. Szerencsére bonyolult családunk receptjei is fennmaradtak, mindegyiket meg is főztem legalább egyszer. Benne volt a családi hagyományban, hogy érdekes ételeket főzünk – hangsúlyozta Dragomán György, aki azt is elmesélte, hogy amikor a rendszerváltás előtt Erdélyből Szombathelyre költöztek, édesanyjának ingyen adták a piacon a padlizsánt, ha elárulta, mit csinál belőle.

Könyvheti megnyitó Szegeden

Kozma József, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke könyvheti köszöntőjében azt hangsúlyozta csütörtök délután a Dugonics téren: a szegediek sokat olvasnak, a városban kiváló írók, költők alkotnak, és a könyvünnep nagy hatással van a város kulturális életére. A MÁV műszaki problémái miatt késve érkezett meg Szegedre a helyi rendezvénysorozatot megnyitó József Attila-díjas író, Dragomán György, aki arról beszélt, jó lenne felhőtlenül örülni annak, hogy két év után júniusban újra együtt ünnepelhetjük a könyvhetet. – Jó lenne egyszerűen csak átadni magunkat a kíváncsi vágynak, nem gondolni arra, hogy Európában megint háború van, hogy a szomszédban égnek és pusztulnak a könyvtárak. Jó lenne hinni abban, hogy a könyvtárak csak azért is megmaradnak – fogalmazott a népszerű író, aki szerint minden esendő és törékeny, az is, hogy most itt béke van, könyvek között állhatunk és örülhetünk. – Nem tehetünk mást, az esetleges pusztulás ellenére is hinnünk kell a könyvekben, az olvasásban, a kultúra maradandóságában, abban, hogy a mi égi könyvtáraink is fontosak lesznek majd egyszer valakinek.

– Mindenkit meghatároznak a korai ízélmények, az azokhoz való visszatérés, a nyomozás utánuk már önmagában irodalmi kaland. A szag- és az ízmemóriánk valószínűleg erősebb, mint a vizuális memóriánk. Akkor vettem észre, hogy mennyit írtam a főzésről, ételekről, amikor elkezdtem újraolvasni a regényeimet abból a szempontból, hogy mit lehetne belőlük beletenni a Főzőskönyvbe. Már az első regényem első oldalán nagyon alaposan meghámoz valaki egy almát, nekem azóta is fontos az almahámozás. Valószínűleg akkor is írnék evésről és főzésről, ha nem írnék ilyen könyvet. A főzés teljesen ki tud kapcsolni. Amikor főzök, akkor főzök, nem azon gondolkodom, hogy valamit hogyan lehetne megírni. Régen is mániákusan érdekeltek a receptek. Mindig vannak ötleteim, amiket meg akarok valósítani. Ezekért a konyhai kísérletekért hajlandó vagyok komoly áldozatokat hozni. Összeszedem, kiválogatom, megveszem, kivárom, kidobom. Borzasztó kudarcok is érnek közben. Most épp a sós citromokkal kísérletezem, ami a marokkói konyhának, amit nagyon szeretek, fontos alapanyaga. Számomra a főzés nagy játék, szerencsére a feleségem, Szabó T. Anna jó partner ebben, gyakran ő veszi meg a szükséges fűszereket – mesélte Dragomán, akinek önironikus, humoros sztorijait gyakran hangos nevetéssel fogadták az érdeklődő olvasók a Somogyiban.

Írás közben nem gondolkodik azon, mennyire lesz fordítható a szövege, felelte Szilágyi Zsófia kérdésére. – Nem látja át az ember, hogy szól, hogyan működik majd a könyve más nyelven, kinek fog tetszeni, milyen kontextusban olvassák. Vannak olyan német kritikusok, akik olvasták szinte az egész magyar irodalmat, ha ők írnak a könyvedről, kontextusba tudják helyezni. Ha olyan országban jelenik meg, ahol csak minimálisan van jelen a magyar irodalom, akkor látható, hogy árva a könyv. Az író magányos, csak befelé tud figyelni, nem lehet fordítható könyveket írni, legalábbis nem a szépirodalmon belül. Amikor kérdezik, mi az aktuális trend, arra sem tudok válaszolni. Lehet, hogy csak nyolc év múlva leszek kész a könyvemmel. Szépirodalmat író íróként szerintem nem lehet a piacra dolgozni – vélekedett Dragomán, akinek kétségei vannak azzal kapcsolatban is, hogy mennyire érti a fiatalabb korosztály, a fiai nemzedéke a hetvenes-nyolcvanas évekbeli gyermekkorról szóló történeteit.

– Nem lehet elmagyarázni. Vagy értik, vagy nem értik. Ha elolvassák, talán értik. A fehér királyról azt gondoltam, külföldön nem érti majd senki, mert nem ismerik ezt a fajta erőszakot. Amikor Dániában beszélgettem egy újságíróval, megkérdeztem tőle, hogy neki, aki a szabad Dániában nőtt fel, mit jelent ez a könyv. Azt mondta, pont olyan bandákban vett részt gyerekkorában, a szomszédokkal pont úgy verték egymást. Úgy látszik, az erőszak túlságosan egyértelmű nyelv ahhoz, hogy ne értsék meg – vonta le a következtetést.

Az is szóba került, hogy a lassú, évekig tartó alkotói folyamatba egyedül költő feleségének, Szabó T. Annának enged betekintést, vele mindent megbeszél. Így a regényeivel nincs már sok dolga a kiadói szerkesztőnek. Most A fehér király és a Máglya folytatásának is tekinthető harmadik regényen, a laza trilógia utolsó részén dolgozik, amiről azonban nem árult el részleteket, csak annyit: egyelőre még a címét sem tudja.

Hollósi Zsolt





Év Könyve-díj, támogatások

A város művészeti mecenatúrájának részeként átadták a könyvtámogatásokat. A zsűri döntése alapján Apró Ferenc Festők Tápén albuma nyerte el az Év Könyve-díjat. Az önkormányzat könyvkiadást támogató pályázatán a szakmai bíráló bizottság tíz szerzőt, alkotóközösséget részesített 200-200 ezer forintos támogatásban: a Pompeji Alapítványt, a Szegedi Zsidó Hitközséget, Bátyi Zoltánt, Bene Zoltánt, a Dugonics gimnáziumot, Orcsik Rolandot, Erdősné Fagler Erikát, Diószegi Szabó Pált, Gellérfi Bencét és a Motiváció Oktatási Egyesületet.

A szerző fotói