Itt az ideje a fordulatnak

KORTÁRS GYEREKIRODALOM
A MAI MAGYAR ISKOLÁBAN

„A rossz könyvek csak tünetei a rossz irodalomtanításnak, de nem ez maga a probléma.”
Gombos Péter

Két napig a kortárs gyerek- és ifjúsági irodalomé volt a főszerep egy olyan konferencián, ahol nem a megszokott szempontrendszer szerint vizsgálták a kortárs szövegeket. Gyakorló tanárok, könyvtárpedagógusok, kritikusok és irodalomtörténészek beszéltek a kortárs gyerekirodalom iskolai helyzetéről, illetve modellezték, hogyan lehet beemelni a tanításba és használni ezeket az irodalomórákon, akár azzal a céllal, hogy a diákok közelebb kerülhessenek a klasszikusokhoz.

A 2016-os „kézifékes fordulást is tud” című kortárs gyerekirodalmi konferencia folytatásaként, [a szó más oldalára fordul] alcímmel került megrendezésre január végén a HUBBY, a PIM és a KRE Gyerek- és Ifjúsági Irodalmi Kutatócsoport újabb szimpóziuma. Az esemény előtt egy héttel, mintegy bevezetőként, a HUBBY oldalán megjelent több bejegyzés, ahol az előadóknak két kérdésre kellett válaszolniuk: Mire jó a kötelező olvasmány?, illetve szakértőként mit ajánlanának különféle korosztályoknak? Ezekből a válaszokból jól kirajzolódott, hogy mely kötetek lesznek terítéken.

Az első nap programja időben rövidebb volt, és témáit tekintve (egy Mesemúzeumos foglalkozás bemutatója és a Mesebeszéd tanulmánykötetről szóló kerekasztal beszélgetés) kicsit elkülönült a második naptól (térben is), ahol az előadások úgy követték egymást, ahogy az iskolarendszerben egy gyerek lép egyik évfolyamból a másikba, vagy akár egyik óráról a másikra. Az előadások több dologban is egy irányba mutattak, függetlenül attól, hogy az előadók melyik szakterületről érkeztek.  Az egyik ilyen közös kapcsolódási és kiinduló pont (és itt a szimpózium létrejöttére is gondolhatunk), hogy az irodalomtanítás megérett a revideálásra! Olyannyira, hogy Gombos Péter azt is kiemelte,  a huszonnegyedik órában vagyunk, és ezt a változást nem lehet kortárs irodalom nélkül megvalósítani. Változtak a gyerekek, az irodalomtanításnak is változnia kell, a tanítóknak és tanároknak igazodniuk kell az újabb és újabb igényekhez.

Az előadok közül, de meg merném kockáztatni, hogy a résztvevők közül mindenki tisztában volt azzal, hogy nem egyszerű a gyakorló tanárok dolga, hiszen csak magukra hagyatkozhatnak. Sok előírásnak kell megfelelniük és rengeteg időt és energiát emészt fel, ha valaki évről évre meg akar újulni, ehhez pedig képeznie kell magát. De a tapasztalt azt mutatja, megéri!

Abban is teljes volt az összhang, hogy nincs olyan könyv, módszer vagy feldolgozási mód, amit minden osztályra rá lehet húzni. Muszáj igazodni az adott csoport aktuális érdeklődéséhez, fontos, hogy a tanuló azonosulni tudjon és megvalósulhasson az élményszerű olvasás. Ahhoz, hogy feladatokat tudjanak megoldani, kérdésekre tudjanak válaszolni, elengedhetetlen, hogy pontosan értsék, miről is van szó az adott szövegben.

Nyilván kell egy bizonyos bátorság is a tanító vagy tanár részéről a szöveg kiválasztásához. Viszont, ahogy azt Vinczellér Katalin ki is emelte, nem baj, ha nem irodalmi remekművet viszünk be órára, a gyerekek maguktól is rájöhetnek a szöveg gyengeségeire, és ez közelebb viheti őket az értő olvasáshoz. Többen arra kérték tanártársaikat, hogy merjék bevinni a gyerekek által kedvelt műfajokat is a tanórára, legyen szó a fantasyről, a sci-firől, vagy akár a képregényről.

Abban is teljes volt az egyetértés, hogy fontos az irodalomtanítás iránya is! A kortárs szövegektől kellene haladni a klasszikusok felé és nem fordítva. Ezek nyelvezete élő, közelebb van a hétköznapi beszédmódhoz, így sokkal könnyebben megértik a szöveget. Ráadásul, ha megszereznek egy gyakorlottsági szintet, az archaikusabb szövegek dekódolása is egyszerűbbé válik számukra. Itt muszáj szó szerint idéznem Lombos Anikót, aki Mörk Leonórára azon kijelentésére reflektált, hogy mentsük meg Jókait: „Jókait nem kell megmenteni, mert Jókai megmenti saját magát, van akkora jó író. Viszont a Z generációnak nagyobb szüksége van arra, hogy megmentsük, mint Jókainak!” Az pedig tagadhatatlan, hogy kortárs művekkel lehet az utat felépíteni Jókaihoz.

A kortárs szövegek segítségével meg lehet őket tanítani a gyerekeket és a fiatalokat a világban való eligazodásra, kulcskompetenciákat és kommunikációs készségeket lehet velük fejleszteni, illetve erkölcsi nevelésre is alkalmasak.

Többen kiemelték, hogy a minta nagyon fontos az olvasóvá nevelés folyamatában. A szülőknek is nagy a felelősségük, hiszen, ha a gyerek látja, hogy ez egy programlehetőség, jó (és hasznos) időtöltés, ráadásul nem kell ennek egy magányos tevékenységnek lennie, akkor természetessé válik számára az olvasás. Pompor Zoltán kiemelte az együttolvasás fontosságát is, ha csak napi tíz percet hajlandó a szülő felolvasni, vagy közösen olvasni a gyerekkel, akkor is, ha már tud önállóan olvasni, akkor tett valamit azért, hogy olvasó váljon.

A szülői minta mellett kiemelt szerepe volna a tanári kar összefogásának is, hiszen teljesen más hatást ér el, ha az olvasást nem csak magyartanár, hanem a technika tanár, az edző vagy a matematika tanár is népszerűsíti.

Érzékelhető, hogy a közoktatás hol veszti el az olvasókat, nem egy kutatás alátámasztja, hogy felső tagozatban sokan felhagynak ezzel a tevékenységgel. Pásztor – Csörgei Andrea előadásában elhangzott, hogy ez a korosztály egy kicsit mostoha és láthatatlan, kevesebb kötet jelenik meg számukra és nehezebb hozzájuk eljuttatni is. A könyvtárpedagógusok is megerősítették, hogy a felső tagozatos kölcsönzők száma konvergál a nullához.

A nemek közötti különbség is érzékelhető, a fiúkat nehezebb megnyerni az olvasás tevékenységének. Ennél a pontnál Pompor Zoltán megemlítette, hogy a szakemberek sokszor beleesnek abba a hibába, hogy csak a szépirodalom, vagy esetleg a szórakoztató irodalom számít olvasásnak, és a technikai leírások, vagy ismeretterjesztő szövegek nem. Illetve hajlamosak arról a különbségről is megfeledkezni, hogy a jelenségnek biológiai háttere is van, hiszen a fiúk inkább cselekvéssel és aktivitással kommunikálnak.

Változatos volt az előadások tematikája és felépítése, nemcsak a kortárs gyerek- vagy ifjúsági regényekről hallhattak beszámolót a résztvevők. Várnai Zsuzsanna bemutatta, hogyan kapcsolható össze a kortárs irodalom más művészeti ágakkal a művészeti nevelés keretein belül. Az animációs kisfilmeket megtekinthetik itt: https://www.youtube.com/channel/UCr2TkaXj2Id-3ShxrAtpj9A/videos. Mészáros Márton Kovács András Ferenc gyereklírájának sajátosságait szemléltette több költeményen keresztül. Varga Betti azt mutatta be, hogy a kortárs líra hogyan vihet közelebb archaikus szövegek megértéséhez, illetve arra is felhívta a tanárok figyelmét, hogy kortárs verset bármikor be tudnak csempészni a tantervbe, akármilyen szűkös is az idő.

Hermann Zoltán azzal a radikális felszólítással indította a kortárs drámáról szóló előadását, többek döbbenetére, hogy „Ne olvastassunk drámai szöveget a gyerekekkel!” Hiszen nagyon nagy gyakorlottságot igényel, mondhatni az olvasási kompetenciák teteje, még gyakran a felnőtt olvasó is egybefüggő szövegként próbálja értelmezni. Inkább színházi élményeik számát gyarapítsuk, vagy csináljanak ők maguk előadásokat. Azt is felvetette, hogy sokkal izgalmasabb és célravezetőbb lehetne, ha az iskolai ünnepségek ilyen előadásokból állnának. Végül szelídült a felvezetés: „Soha semmilyen drámát nem érdemes csak olvasásra feladni!”

De van remény, több értelemben is! Hansági Ágnes rávilágított, hogy Mészöly Ágnes Darwin-játszma című kötetével milyen jól és egyszerűen lehet bemutatni a posztmodern regény sajátosságait, vagy a narratív kommunikáció formáit. Szekeres Nikoletta pedig arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy óriási változáson ment keresztül az elmúlt öt évben a magyar young adult irodalom, kezdi felvenni a versenyt a külföldi kötetekkel, mernek olyan témákhoz nyúlni, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. Nem utolsó sorban pedig a PIM mind a két terme megtelt újításra kész, érdeklődő pedagógusokkal, akik szeretnék megreformálni az irodalomtanítást!

A konferencia teljes anyaga hamarosan megtekinthető lesz, az érdeklődők kövessék a HUBBY facebook oldalát és blogját, addig pedig itt találják az előadók neveit és az előadások címet, illetve a könyveket, amelyek terítéken voltak: https://pim.hu/hu/esemenyek/kortars-gyerekirodalom-mai-magyar-iskolaban

Kelemen Réka