Építőkockák a hazai Dante-kultuszhoz

– Hogyan indult a hazai Dante 700 programsorozat?

Pál József: – A programsorozat összeállítását kezdtük, amikor Barna Gábor professzortársammal, a Szent István Tudományos Akadémia főtitkárával elmentünk Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrhoz, hogy megpróbáljunk némi anyagi támogatást szerezni a Dante-ünnepségekhez. Fényesen sikerült, mert miniszterelnök-helyettes úr az EMMI-n keresztül támogatásáról biztosította a vállalkozást. A Tiszatáj folyóirat vállalta az egész projekt szervezeti, anyagi lebonyolítását. Kelemen Jánossal és Draskóczy Eszterrel megalapítottuk a Magyar Dante Bizottságot. Két pályán indultunk el: az egyik irány a tudományos, a másik a kulturális-művészeti, utóbbiban Nátyi Róbert és Annus Gábor segítségével a képzőművészet és a zene egyaránt helyet kapott. A hazai Dante 700 programsorozat a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházában szeptember 12-én ünnepi megnyitóval kezdődött. Ókovács Szilveszter főigazgató úrral úgy állapodtunk meg, hogy javaslatomra bemutatják Ábrányi Emil Paolo és Francesca című zeneművét. Természetesen Liszt Ferencről sem feledkezhettünk meg, aki Dante életművéhez kapcsolódva több darabot is komponált, végezetül pedig harmadikként egy fergeteges sikerű Gianni Schicchi-előadást láthattunk. Ezen a megnyitó ünnepségen – ami lényegében egybeesett Dante halálának 700. évfordulójával, hiszen 1321. szeptember 13-áról 14-ére virradó éjjel halt meg malárialázban – több, az alkalomhoz illő előadás is elhangzott. Két nappal később a Petőfi Irodalmi Múzeumban nyílt meg a „Silány időből az örökkévalóba” című Dante-kiállítás, amely részben a PIM anyagából, részben pedig más hazai intézmények Dante magyarországi jelenlétét bemutató műalkotásaiból állt össze. Láthatták az érdeklődők például Arany János és Babits Mihály Dante-versét, Fáy Dezső, Paczka Ferenc, Gulácsy Lajos Dante-illusztrációit. A kiállítás kurátoraként tudom, hogy jelentős érdeklődést váltott ki a tárlat, a későbbiekben számos iskolai csoport is megtekintette. A Budapesti Egyetemi Könyvtárban kiállították és rövid előadásokkal méltattuk a Magyarországra került eredeti Dante-kódexet, ami 1340 és 1354 között készült valahol Velence környékén. Ennek a kódexnek a fakszimiléjét a Szegedi Tudományegyetem és a Veronai Egyetem közösen adta ki. A Magyar Dante Bizottság a Római Magyar Akadémia, Komlóssy Gyöngyi tudományos titkár közreműködésével 2021 őszén hármas tudományos konferenciát szervezett Rómában, Szegeden és Budapesten rengeteg magyar és külföldi előadóval. November elején a Rómában megtartott olasz nyelvű konferencián elsősorban Dante hatása a közép-európai irodalmakra, politikára, filozófiára, jogtudományra volt a téma. A három konferencián összesen közel hetven előadó szerepelt, egyharmaduk külföldi kutató volt.

Most szerkesztjük a konferenciák aktáit, összesen hármat, már bekértük előadóinktól a tanulmányokat. Az egyik kötet a szegedi és a budapesti tanácskozás magyar nyelvű előadásait adja közre, a Szegedi Egyetemi Kiadó jelenteti meg. A római konferencia anyagából készült kötetet a Római Magyar Akadémia adja majd ki. Az egyetlen Magyarországon szerkesztett és nemzetközi szinten jegyzett irodalomtörténeti folyóiratnak, a Neohelikonnak külön blokkja lesz, amely a konferenciák külföldi előadóinak idegen nyelven Budapesten elhangzott tanulmányait közli majd. Fontos hangsúlyozni, hogy a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára szervezett Szegedi dantisztika címmel egy virtuális kiállítást, amit az egyetem honlapjáról is el lehet érni. Ez a gazdag anyag lényegében a szegedi italianisták Dante-tanulmányait mutatja be, és kiderül belőle, milyen jelentős az a szellemi hozadék, amelyet a dantisztika terén a szegedi egyetem oktatói az 1920-as évek végétől, Málly Ferenctől kezdődően Koltay-Kastner Jenőn és Kelemen Jánoson át egészen napjaink PhD-dolgozataiig a Dante-kutatáshoz hozzáadtak.

– A Tiszatáj Dante-különszámmal is készült az évfordulóra. Sok hasonló kezdeményezés volt?

Pál József: – Az irodalmi, társadalomtudomány folyóiratok politikai beállítódástól függetlenül sorra elkészítették Dante-különszámaikat. A számunkra legfontosabb Tiszatáj mellett a pécsi Kultúratudományi Szemle is különszámot adott ki 2021 szeptemberében. Most jelenik meg a Magyar Filozófia Szemlének a 2021-es 4. száma, amely angol nyelven tartalmaz Dante-tanulmányokat főként magyar szerzőktől. A Magyar Kurir – Új Ember beszélgetéssorozatot adott ki: tucatnyi magyar italianistával készítettek interjút Dante-kutatásaikról. Az Országút és az Ezredvég folyóirat is jelentkezett Dante-számmal. Nagy öröm volt számunkra, hogy együtt tudtunk működni a kolozsvári Helikonnal, amely szintén jelentkezett Danténak szentelt lapszámmal. A folyóiratoknak köszönhetően nem csak a Dantéval foglalkozó szűk tudományos körhöz jutottak el az évforduló kapcsán elkészült tanulmányok. Nagyon sikeresnek tartom a sorozat eddigi rendezvényeit is. Még a dantisták is, akik gyakran olvassák a Commediát és írnak róla, új szempontokat fedeztek föl. A magyar Dante-kutatásokra vonatkozóan olyan kritikatörténeti eredményeket is találtunk az előző, 1921-es évfordulóra vonatkozóan, amelyeket érdemes ismerni és tovább folytatni. Ez a teológiai Dante-interpretáció, amit 1921-ben olyan nevek fémjeleztek, mint például Prohászka Ottokár püspök és Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Mivel a pályám fő eleme a Dante-kutatások, az volt a szándékom, hogy a 700 éves évfordulón is elérjük azt a széles kört, amit a 600 éves ünnepségeken a magyar dantisták elértek. Átolvasva az ő munkáikat, kiadványaikat, megpróbáltam utánozni őket. Természetesen 1921 és 2021 nagyon különböző történelmi korszak, de abban, hogy Dante jelentősége óriási és a jövőt mutatja nekünk, a helyzet változatlan. 1921-ben Trianon után nagyon nehéz helyzetben volt az ország, a Magyar Dante Bizottság elnöke az az Apponyi Albert volt, akinek az 1920. januári beszédére máig gyakran hivatkozunk. Az ország történelmi helyzete és Dante jelentősége akkoriban szorosan összekapcsolódott. 1921-ben a magyar és az olasz szellemi élet és diplomácia találkozni tudott – néhány évvel korábban Isonzónál és Doberdónál még egymást lőttük –, az I. világháború után elkezdődhetett egy új korszak az együttműködésben, és Dante mint egy karmester segítette ezeket.

– A környező országokban is szerveztek hasonló programsorozatot a Dante-évfordulóra?

Pál József: – Az évforduló kapcsán a környező országokban is mindenhol volt egy-egy megemlékezés, egy-egy folyóirat készített Dante-különszámot is, de a konferenciáinkra meghívott hat ország (kivéve természetesen Itáliát) dantistái arról számoltak be, hogy ebben a mértékben, ilyen szisztematikusan, a szellemi élet több területén is újra és újra jelentkező programokkal, mint Magyarországon, közel sem. Még az olasz állami televízió kulturális csatornája, a RAI3 is beszámolt róla, hogy milyen meglepően nagy az érdeklődés Dante iránt, mennyire jelen van, él Dante a magyar szellemi közegben. Fontosnak tartom azt is, hogy azonnal és mennyire szívesen kapcsolódtak a legkülönbözőbb szellemi területen működő emberek a 700. évfordulóhoz.

– Milyen tudományos programok várhatók még?

Pál József: – Őszre terveztük, de 2022-re csúszott át: Szegeden a szabadegyetemen lesz három előadás Dantéról. Az egyiket például a Dante-szakértőnek is kitűnő Janka Zoltán pszichiáter professzor tartja majd, valamint Mátyus Norbert előadását is meghallgathatják az érdeklődők Dante magyar fordításairól és egy általános bevezető irodalomtörténeti előadást is tervezünk.

– A Dante 700 emlékév kapcsán melyek voltak a legfontosabb művészeti programok?

Nátyi Róbert: – A Dante-életműre reflektáló, elsősorban kortárs magyar képzőművészeti és zenei alkotásokat szerettünk volna bemutatni. A képzőművészeti program homlokterében a Dante univerzuma című nagy kiállítás áll, ami jelenleg Szegeden, a REÖK-palotában látható. A szegedi már a harmadik állomása a nemzetközi vándorkiállításnak. Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában indult, Szlovákia után Szentendrén, a MANK Galériában láthatták az érdeklődők. Szegeden február 20-ig tart nyitva, utána Budapestre, az Olasz Kulturális Intézetbe kerül majd, végül a Római Magyar Akadémia is bemutatja. Tárgyalásokat folytatunk Dante életének fontos helyszínével, Veronával, hogy ott záruljon a sorozat. Ötven kortárs magyar művészt, festőket, szobrászokat, grafikusokat, fotóművészeket és iparművészeket hívtunk meg a tárlatra. Az alkotók jelentős része új művet készített a kiállításra, amelyhez kapcsolódva magyar, olasz és angol nyelvű reprezentatív katalógust adtunk ki. Mind az ötven művész alkotását bemutatjuk, érdekesség, hogy mindenkitől olvasható egy rövid ars poetica is benne, amelyben összefoglalják, mi az, amit Dantéról gondolnak. Pál József professzor úr és én is írtam egy tanulmányt a kötethez. A kiállítás társkurátora, Sárkány Győző, a HUNGART Egyesület elnöke és a MAOE alelnöke segített abban, hogy elsősorban olyan művészeket hívjunk meg, akikről tudtuk, hogy már korábban foglalkoztak Dantéval, azaz van kapcsolódási pontjuk az életműhöz.

A ravennai Dante-biennálén a magyar részvétel több évtizedes tradícióra tekint vissza, az ott eredményesen szereplő érmészeket, szobrászokat nem hívtuk meg, mert elsősorban újabb alkotásokat szerettünk volna bemutatni.

– A kisebb tárlatok közül mit emelne ki?

Nátyi Róbert: – A Tiszatáj Szalonban Géczi János Dante Poklához készített dekollázs sorozatából szerveztünk egy kamarakiállítást. A magyar dantisztika oszlopos tagja, Szabó Tibor professzor is bemutatta ugyanitt a Dantéhoz fűződő relikviáit. A Tiszatáj Szalonban további tárlatokat tervezünk, például Gy. Szabó Béla grafikus Dante-illusztrációit szeretnénk bemutatni a közeljövőben. Továbbá Sárkány Győző készített egy száz fotóból álló, komoly illusztráció-sorozatot, amit ugyancsak szeretnénk Szegeden is bemutatni.

– A képzőművészeti kiállítások mellett zenei rendezvényeket is szerveztek, azok közül melyeket tartja a legjelentősebbeknek?

Nátyi Róbert: – Szerettük volna a kortárs magyar komponisták Dantéhoz fűződő viszonyát bemutatni. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a dékáni székben elődömnek, Tóth Péter zeneszerzőnek nemrégiben született Isteni Pokol című oratóriumát bemutassuk. A Covid miatt csak nagyon korlátozottan tudott eljutni az ősbemutató a közönséghez. Decemberben szerettük volna bemutatni Gyüdi Sándorral és a Szegedi Szimfonikus Zenekarral a Szegedi Dómban, de a pandémia negyedik hulláma miatt tavaszra tettük át a szegedi premiert. Arról is egyeztetünk, hogy a budapesti és a római kiállítás megnyitójához kapcsolódva is előadnánk. Tóth Péter Szent Gellért oratóriumának velencei bemutatóját is tervezzük, valamint további kortárs magyar zeneszerzők művei is műsorra kerülnének ugyanazon a koncerten.

– Miben látja a programsorozat jelentőségét?

Nátyi Róbert: – Trianon után, 1921-ben, a 600. évfordulón a magyar kultúrdiplomácia először a Dante-rendezvénysorozattal léphetett ki a nemzetközi elszigeteltségből. Most, a 700 éves évfordulón egészen mások a hangsúlyok. Az eltelt száz esztendő azt mutatja, hogy Magyarországon a Dante-kultusz nem szakadt meg, sajátos hullámzásban mindig megvolt. Az 1950-es években a képzőművészetben nem sok Dante-reflexió született, még illusztrációk sem nagyon. Az 1960-as évektől Borsos Miklós és néhány más kiváló művész is készített sorozatokat. Dante és Beatrice, Paolo és Francesca története is megjelent a magyar képzőművészetben, és az 1970-es, 80-as években szárba szökkent a Dante-kultusz. Az elmúlt két évtizedben Babits Mihály nagyszerű Commedia-fordítása ellenére számos új fordítás jelent meg. Mindez azt jelzi, a Dante-életmű aktuális. Az Isteni színjátékban megfogalmazott kérdések a ma emberét is érdeklik akkor is, ha az alapvető problémák, a hétköznapi élet gondjai ma teljesen mások.

Ezek Dante korában is fontosak voltak, és ma is azok. Ezért a Dante univerzuma című kiállításunk nem csupán egy egyszerű hommage-tárlat, nem csak tiszteletadás: van egy nagy kultúrhérosz, akit az európai irodalomban kanonizáltunk, és a művészek kötelességszerűen készítenek az évfordulókon portrékat, illusztrációkat, mert illik reflektálni egy ilyen művészi nagyságra. Nemcsak erről van szó, hanem a képzőművészek, zeneszerzők többsége Dante szellemiségét igyekezett megragadni, értelmezni. Az eddigi három helyszínen komoly érdeklődést tapasztaltunk a kiállítás iránt, ami azt jelzi, a közönséget is foglalkoztatja Dante életműve.

– Milyen a rendezvénysorozat fogadtatása Olaszország részéről?

Nátyi Róbert: – A Dante 700 programsorozatra azért is figyeltek fel Olaszországban, mert Dante-kultusz létezik nálunk és a magyar dantisztikai kutatásokra szintén érdemes odafigyelniük. A Dante univerzuma kiállítás szegedi megnyitójára eljött a budapesti Olasz Kulturális Intézet igazgatója, aki köszöntötte is a közönséget. Az, hogy ők is szeretnék bemutatni a tárlatot, egyben hivatalos olasz elismerést is jelent. Jó lenne azt mondani, hogy mint ahogyan a toszkán reneszánszt elsőként Hunyadi Mátyás vette át Európában, és a rövid másfél évtizedes kísérlet az 1490-es haláláig tartott, ugyanígy a Dante-kultusz terén is élen járunk. Ez így nem teljesen igaz, hiszen a németeknek és több más országnak is megvan a maga Dante-kultusza. Mindenesetre Magyarország az elmúlt másfél évszázadban kitett magáért Dante kapcsán. Művészettörténészként számomra fontos a tradíció is, vagyis az, hogy egy folyamat részei vagyunk, és egy építőkockát mi is hozzá tudtunk tenni ehhez a történethez.

H. Zs.

Támogatóink: