Ilia Mihály 80
HEGEDŰS GYÖNGYI ROVATA
„A mai irodalomban nagyon hiányzik a reflexió. Könyvek panganak el, mert megjelennek, és nem születik kritika róluk. Én ma is mindig elpirulok, ha találkozom egy új verssel, és úgy megyek el mellette, hogy nem olvasom el…”
HEGEDŰS GYÖNGYI ROVATA
„Mindig volt egy trupp, Veress Miklóséké, Szepesi Attiláéké, Bakáéké, Zalán Tiboréké, Gécziéké. Nem minden évfolyamban alakult ki ilyen csapat, néha tréfálkozva azt mondtuk, lehet, hogy a kínai atomrobbantások eredménye, hogy időnként fölspannolt gyerekek jönnek.” (Hollósi Zsolt beszélgetése Ilia Mihállyal)
„Tudomásul kell vennünk a történelmet, de nem viselhetünk magunkban történelmi sértettséget. A történelem olyan ravasz, hogy mindig kimódol valami tragédiát, ami miatt haragudnunk kellene a másikra. Ha ezt csináljuk, akkor sohasem lesz vége, és évszázadokig tartó bibliai gyűlöletek ébrednek föl.” (Hollósi Zsolt beszélgetése Ilia Mihállyal)
„A mai irodalomban nagyon hiányzik a reflexió. Könyvek panganak el, mert megjelennek, és nem születik kritika róluk. Én ma is mindig elpirulok, ha találkozom egy új verssel, és úgy megyek el mellette, hogy nem olvasom el. Azt mondom magamnak: Mihály, ki olvassa el, ha te sem?” (Hollósi Zsolt beszélgetése Ilia Mihállyal)
„A levél valahogyan a beszélgetésnél is személyesebb.” (Hollósi Zsolt beszélgetése Ilia Mihállyal)
„..kicsi gyerekkorom óta olyan paraszt családban nőttem föl, ahol mások származása, vallása tiszteletre méltó, nem gúnyolható, nem sérthető volt. Csodálkozhat a kérdező, hogy egy paraszt családban ilyen nevelést kaptam, mondom itt, hogy nem mindennapi paraszt család volt, ott az aratómunkára érkező román és szlovák embereknek és a katonáskodásra iderendelt ruszin Vaszilijnak, a szövött gyékényünket vásároló szerb paprikatermelőnek becsülete volt, köszönés és kalapemelés illette őket.” (Ilia Mihály: Két könyvheti emlék)
a fény harmadik természete
(a 80 éves Ilia Mihálynak)
a szoba nem nagyobb,
mint kórházakban a betegszállító lift,
amiben hordágyon elfér a beteg és a betegszállító fiú.
létfülke párbeszédre berendezve.
nyitott ajtónál lélegezni is lehet.
a harmadik már visszahőkölne
a nincs hova hátrálni kényszerébe.
akár a látogatók, akik nem akarnak bepréselődni
az épphogy szállítható szavak mellé.
ellenfény van. az arc fele
árnyék. reménykedem a falakban,
melyek egy szétnyílt seb
még áthidalható távolságára vannak.
reménykedem a visszavert fényben.
az ablak vízszintes.
mi nem az, ekkora árvizeket látott városban?
ha leülök, templomtornyot látok,
és nyárfák felső harmadát. vidéket.
a háztetők alsó tízezer.
mintha nem látszanának ki
egy régi árvíz emlékéből.
hát nem fényképez? –rebbent fel,
miközben fénybe vesző felemelt mutatóujját nézem.
tétova tudósként nyúlok a gép után,
mint ki a fény harmadik,
semmivel sem dokumentálható természetére rátalált.
szabadkoznék, hogy nincs látható tartomány.
ám ő úgyis csak legyintene: a feltámadás mindig túlexponál.
| Hegedűs Gyöngyi:
Mikor is kezdtem fotózni? Talán a madarakkal kezdődött. Úgy éreztem egyre közelebb jönnek hozzám. El kellett hajolnom röptük elől. Talán azt üzenték, mint Capa: „nem mentél elég közel” Nem lehet érintésbiztos távolságból nézni. Nem lehet a bennfentes kívülállót játszani. A harmadik dimenzió belém mélyedt. A mélység. Belőlem lesz. A mélység hús és vér. Miért csak a mélységnek van élessége? A vágást mindig ez az él végzi el bennem. Sosem utólagos. Már fotóztam, amikor egyik nap észrevettem, hogy minden fényforrás körül egy félbetört glóriát látok. A hirtelen jött szemészeti vizsgálat megállapította, hogy a legfelső sort sem tudom elolvasni a visus táblán a jobb szememmel. Végül kiderült, egy szaruhártya betegségem van, keratoconusnak nevezik. A szaruhártyán mintha tüskék keletkeznének, a fény már azelőtt pozdorjává törik, mielőtt a lencséhez ér. Nem tudják, mikor indul be a másik szememen, de 95%-ban kétoldali. A jobb szememmel látom az embereket, mint valami járkáló fákat. A jobb szememmel áttetszővé válik minden eddigi olvasat. Mondják, az angyal láthatatlan, mert egy mögöttes világot láttat. Láttatni a szemünk előtt levő világot, mint mögöttes világot, transzparens létezés. Íme az angyal. Íme a fotográfia. |
