Tiszatájonline | 2022. december 7.

Így tengődtünk

BÍRÓ JÓZSEF

Laci emlékére

   Newpest. Beesek a dühöngőbe. Elhagyatott. Nincs műsor. Fújtatva fellépcsőzök a galériára.
Előre kifizettem kedvelt, megszokott, protekciós – babgulyásomat, kellőn hűvös Sopronimat.
Ági a roggyant pincérasztalnál ebédel. Innen startol gályázni. Attraktív, firkás – eszes szingli.
Lustán kattan a vénséges étellift. Megérkezett a kajám. Honnvagyok. Kiszolgálom magam.
Levackolok a csajhoz. Gondterhelten majszolunk. Óvatos gyerkőcangolul társalgunk cseppet.
Viktor barátom varázsol nekünk tejszínhabos kávét. Elsőrendű. Langy. Fürgén szürcsölgetjük.
Ágica fontoltan tejel. Húzza Vikit. Pusszpussz. Hussillan. Átlépek a lapos – tetőre. Staubolok.

   Ma ismét elrendelték a hőségriadót. Gáz. 39 fok. Lombárnyékban. Verebek a villanydróton.
Mindenki jártas mindenben. Hervasztó rizsaparti. Hétre – hét :  híznak – szaporulnak a bajok.
Spulni napok óta gerincsérvvel jön kvaterkázni, állítós alumankóval támaszt, bicézik, aprózza.
Kicsi, Bakter, LACI, Kuglis,Irénke, Ati, Babus,Vica, kamionos – Gyuri kint ülnek, kókadnak
a koszlott, derékgyötrő fapadsoron. Izzadtan előkolbászol a chef cuisinier. Hangol, háborog :
miszívjukmegmindigbazmeg ”.  Igenlés, ühüm, ál – kontra :  „ dobjunkmáregysárgátvaze ”.
Pali bátyus méláz, csendben ejtőzik, a hátsó kisevődében fészkel. Tehát tuti, hogy péntek van.
Vidám hetvenes, igazi jóember. Kicsalom a placcra, huncut, stíröli a szívtipró, bögyös pipiket.
  felénk integetnek a három Némák, – tavaly ősszel péppé verték a csórók – vámosa, 
köcsögalbánrobertót      )
Zöldséges Sanyi feszt panaszkodik. Karcsikám Karcsi friss fuvarozóvállalkozása mélyponton,
rajongásig szeretett agaraival adódó szokványos – normálteendőit ismételten, lelkesen sorolja.
Közben célba ér Bőrös és a nyuggerzsaru. Magabízó Kíber nyomban rákattan a királyságra :
gyurcsányiegynagypöcsalibásgordonabajnaimegazorbánismehetnekvisszaajóannyukba !
Misi, tönkrenyűtt, túltömött batyujából előbányássza törzse – horpadt, mészfoltos kétliteresét,
a műanyagflakonban igencsak emberes, kerítésszaggató szilvórium vár nyilvánvaló végzetére.
Decis stampedlikbe tölti. Joy – reklámos, ragacsos, festése – kopott pléhtálcáról körbekínálja.
Persze, haveri becssorrendben folyik az osztás. Nyistakecmec. Vérsértés lenne visszautasítani.
sajátfőzésezasztnemkarcos ! ”  Tizenöt percen belül már a harmadik csurig – döntésnél tart.
Tremolóznak a kezek, ám a pálinkát újfent – újra, egy hajtásra, férfiasan gallér mögé gurítjuk.
Rázúdítunk habos kísérőül, cool Borsodit, Drehert, Kaisert vagy Arany Ászokot. Kimitcsipáz.
egi ! ”  „ ígymártotálzsírakurvaidő ! ”   „ egi !egi ! ”  Kukán piálunk, cigizünk, piálunk.
Balázs három butélia gagyi röviddel villant. Kortyolunk a vodkából. Azonnal pökjük is kifele.
Kuglis a szemüvegét törli, szaporán pillog, kisfröccsel flangál, lájtmalbira izzítunk, bazsalyog.
Mosandói között dúr, Kicsi keresi a tárcáját, mobiltelefonját. Szocreál munkásportré, – élőben.

   Dögös ducifelhőket úsztat a dunai fuvallat. Lessük, lessük hátha megered az eső. De semmi.
Kis – Vilmos – gyorsítókkal súlyosbított, butító – üzemmódra kapcsolunk.  „ Beteg a világ ”.
Immár tökmindegy ki szolgál a pultcsap mögött, Tímea vagy Anikó, a fiúk fennhangon ontják
tréfás, környüludvarlásosamiacsövönkifér, lényegre törő – triviális, válogatott közhelyeiket.
Lassan, észrevétlenül ránk esteledik.  „  mingyáfájront !  ”  Paja außer betrieb. Irénke görbed.
Kikérjük az utolsó krigliket, tüskéket. Fent is, lent is könyvelnek. Gizda válságmanit. Kati sír.
Timi zár :  „ hétasaradcsá ”.  23h. Száraz ibrikek, ampullák árvulnak az utcai kőkönyöklőkön.

( volt egyszer egy  nyár  …  mégLaciszemkilövetéseelőtt )