Igazi csúcs

Ki ne gondolná A majmok bolygója című filmre a Medvék bolygója cím láttán? Feltéve, ha ismeri vagy hallott a sorozatfilmről. Mégis Kiss Dávid első kötetének címe nem pusztán ironikus viszonyban áll a klasszikussal, illetve annak újabb kori feldolgozásával. A kapcsolat az ember utáni, az ember nélküli, illetve az ember előtti élővilág tematizálásán keresztül teremtődik meg. Kiss Dávid az első kötetében igen határozott hangon, gondosan kidolgozott versnyelven, markáns képiséggel, biztos formaérzékkel mutatja be a kései kapitalizmus apokaliptikus világát. Már a nyitó versben, a történelmi utalással bíró Masszádában utal a korszakomlásra: „Tündöklő palotát vártál, / romok közt állsz: / készen, hogy megmászhass / igazi csúcsokat.” A csúcsok megmászása Kiss Dávidnál a személyes, a tudattalan, a családtörténet által örökölt privát és kollektív traumák fokozatainak bejárásával történik meg. „Vajon mit találnak a fejemben, / ha egyszer leeresztenék / az emlékeimet?”, veti fel a lírai alany a Romlott víz című versben. Ez pedig jól érzékelteti a kötet antropológiai vízióját, miszerint az ember nem végpont, nem cél, hanem egy a teremtények közül a Medve-mitológiában. Mindezt jól kiegészítik Aaron Hales ciklusnyitó illusztrációi: a kör, az ellipszis, a tojásforma a születést, a teremtést, az archaikusat idézi.   

Roppant izgalmas, ahogyan Kiss a szerelemi költészetet gondolja újra a poszthumanizmus, a mitikus szimbólumok és a tudományos nyelvezet eszköztárával: „Fénysebességgel / száguldottál felém, / elhaladtál a Plútó / és a Gázóriások előtt. /A közelembe érve izzani kezdtél, / majd szerves anyagok távoztak az űrbe.” (Csak súroltuk egymást). Ezek a megoldások Lanczkor Gábor, Sirokai Mátyás és Áfra János költészetét juttatják eszembe, sőt, ha továbbmegyek, akkor Tamkó Sirató Károly avantgárd lírájának kozmikus látomásaival is összefüggésbe hozhatók.

A kötet igazán meglepő és inspiratív vonása a közép-európai családfa-kutatás, amely nem pusztán a transznacionális „anyanyelv” felfedezését, a személyes horizont családtörténeti kitágulását eredményezi, hanem az adott geopolitikai térség törésvonalait is érzékelteti. Ez az, ami egyértelműen kiemelte Kiss Dávid első kötetét, ám nemcsak a tavalyi, hanem általában az elsőkötetesek, sőt, a fiatal magyar költészet mezőnyéből. Ugyanakkor Kiss számára az elsüllyedt közép-európai Atlantisz egyetemes parabola. A múlt sohasem szívódhat fel nyomtalanul: „Heterogén / homo-génállományunkban / őrzünk még néhány százaléknyit / a neandervölgyiek véréből is” (Leszármazástan). 

E költészet számára fontos a konkrét földrajzi és kulturális térség, ez lesz geopoétikájának alapanyaga. Ám ez nem áll meg a nemzeti határvonalaknál, hanem transznacionális formájában vizsgálja a területet. Kiss a Kárpát-medencét jellemzően szlovákul írja: Karpatská kotlina. Félreértés lenne azt hinni, hogy ezzel a szlovák vagy bármely nemzet elsőbbségét hirdetné. A szlovák a magyar, illetve a szlovén és más nyelvek hálózatában jelenik meg.

Kiss az egyetemes, a heterogén, a transznacionális helyzetfelismerésből fogalmazza meg a társadalom-bírálatát is. Ez különösen a parodisztikus, a prófétai megszólalást imitáló pastiche-versben, az Erdély utolsó elveszejtése címűben érzékelhető: „De az embert / kiűzte az Úr a Kárpátok közül: / a hegyeken túl tette bujdosóvá / minden nemzetséget, / hogy kárára ne legyen újra / ennek a földnek.” A költemény felidézi az első világháborús A szétszóródás előtt című Ady-próféciát. Ám míg Ady az emberi romlásból kiindulva a nemzethalál, a nemzetvesztés látomását fogalmazta meg, művének végkicsengése tragikus, addig Kiss minden nemzet, az emberi világ romlását konstatálja, a megváltás pedig ironikusan az Erdélyben elszaporodó medvéknek köszönhetően jön el, a tragédia átvált pozitívumba. Ebben az összefüggésben az aktuálpolitika hangzatos kijelentései blöffnek hatnak, a mi és ők lebutított ellenségképei uralják, mindez idővel egy letűnt korszak verbális mocska lesz. Kiss tovább is lép rajta, ismét egy Ady-allúzióval azt állítja, hogy: „a Minden Egész újra összeállhat […] Anya is / feltámasztható.” (Fosszília) Amit az ember Istenre, királyra, hazára, szabadságra, piacra hivatkozva tönkretett, a Gaia önfenntartó és öngyógyító egységként helyrehozza. Kiss ökokritikus víziójában így kapcsolódik össze a személyes és a planetáris horizont (kötetét is „Anyának” ajánlotta, ami egyszerre perszonális és egyetemes gesztus). 

A Medvék bolygója végén rendhagyó módon szójegyzéket talál az olvasó, amely nem pusztán a versekben érintett történelmi események és egyéb fogalmak magyarázatait, hanem a különböző nyelvek szavainak jelentését, értelmezését is tartalmazza. Ez a Szójegyzék szerves része a kötetnek: a töredékes szótár-forma az enciklopédikus tudás hiányosságára, a racionalizmus, az emberközpontú ismeret korlátaira figyelmeztet, valamint arra, hogy a Medvék bolygója a leírhatatlan ősformák költészete. 

„Állatnak van ingyen kedve / aki nem ád, az a medve”, olvashatjuk József Attila folklorisztikus Medvetánc című költeményében, melyben a medve a mindhalálig ellenállás jelképe. A vers az ember kizsákmányolását, a teremtmények közti egyenlőtlen viszonyt problematizálta. Kiss Dávid lírája ráerősít: kifulladt a játszma, brumma, brumma, brummadza. A remény igazi csúcs, mássz föl rajta, és föltámad a medvék Anyja.  

      Orcsik Roland 

(A Makói Medáliák díj 2023-as kuratóriuma: Bíró-Balogh Tamás, Turi Tímea és Orcsik Roland)