Tiszatájonline | 2023. július 31.

Hová igyekszik az ördögszekér?

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG: ÖRDÖKSZEKÉR

KÖLÜS LAJOS KRITIKÁJA
Az ördögszekér Amerika nemzeti növénye, szúrós gyomnövény, a szál által szórja el magjait. Mária tenyerének is nevezik. Tűzveszélyt is okozhat. A szélben könnyen lábra kap, és az épületek között bolyong. Nem tudunk megszabadulni tőle. Az ördögszekér csak élni akar, mint sok más növény, az emberről nem is beszélve.

Ne válasszunk magunknak csillagot?
(Petőfi Sándor: Négyökrös szekér)

Abafáy-Deák Csillag negyedik kötete, három ciklusával (Lencse, Magasles, Ad acta) emberi titkokat nyit meg, saját magába is beles, nem megy másként. Mindegyik novellája a jelen problémáira reflektál. A titkokra, amelyek természete már ilyen, családiak, emberiek, olykor szúrósak, durvák, mint a daróc, olykor könnyedek, nevetünk rajtuk, önmagunkon, mintha pusztában nyargalnánk, fesztelenül és örömtelin. A titkok azonban gubancolódnak, örökséggé válnak, ahogy Szondi Lipót mondta, bennünk folytatódik a családi tudatlan, amelyet a néma ősök várócsarnokának nevezett. A szerző novelláiból a transzgenerációs hatás (trauma) rajzolódik ki, legyen szó csonkacsaládról, elváltak vagy válni készülő párok kapcsolatáról, magányos emberek újrakezdéséről, zsendülő fiatalságról (Szép kis meglepetés, Próba, Örökség, Puncs, Piacolás).

Hogyan küzdenek a novellák hősei azokkal a szemléletekkel, viselkedésmintákkal, gondolkodási formákkal, melyeket felmenőik hagytak rájuk örökül. Nem véletlen, hogy szereptévesztések és szerepváltások követik egymást. Saját bőrben maradni vagy saját bőrünkből kibújni dilemmával. A mintakövetést, a minta elfogadását vagy elutasítását, legyen szó gyermekről, felnőttről, nőről vagy férfiről, a szerző maga sorsát megtapasztalva, szűrőkön keresztül, sűrítve adja át, éri tetten írásaiban. Nincs mindig válasz arra kérdésre, miért és honnan erednek a szereplők bensőjét, ha úgy tetszik, lelkét szorongató negatív érzések, miért és hogyan szabadulnának az anyai (nagymamai) gondoskodástól. A szereplők is őrzik személyes titkaikat, fantáziálnak, álmodnak, keresik önmagukat, érzik, hogy valami történt vagy történik velük, valami fontos az addig elnyomott érzések bogozásában.

Az írásokban kitüntetett helyük van a gesztusoknak, a szereplők miként reagálnak a váratlan és a mindennapi helyzetekre, a szavak helyét hogyan veszi át a metakommunikáció.

Szótlanul szenvednek, ami nem ördögtől való. A halál váratlansága, kegyetlensége, a gyász sorsfordító motívumként van jelen a novellákban. A megsemmisülés, valakinek a hiánya az élet felé való fordulást, sodródást is jelenti. Ahogy Szabó Lőrinc írta: Ritkúl és derűl / az éjszaka. Melyiknek higgyünk? – teszi fel a kérdést Kabdebó Lóránt, aki így folytatja: Egyensúlyoz, mint mindegyik társa.

Abafáy-Deák Csillag is egyensúlyoz, világa nem csehovi világ, a változatos helyek és idők a mozgás, vándorlás, átváltozás helyei, időhöz kötöttek. De az ördögszekerek nem kötöttpályán mozognak. Váratlanul, de nem előzmények nélkül történnek az események, a szétválások, egymásra ismerések, frissen és időben ismétlődően (Pollen, Kenyérkereső).

A kötet nyitó novellája (Csillagharcos) a lét fölé emelkedés vágyát ábrázolja, hasonlítani szeretnénk az apánkra, aki vagy nincs már, vagy nem velünk él, de hiányzik, füllel, fül nélkül. Szellemes utalás a festőre és Anna Kareninára. Harcosok szeretnénk lenni, ha nem is hősök, a mesék már nem hatnak meg, de tudjuk, bármi is jön, vágyunk változatlan, hasonlítsunk valakire. Az apánkra, olykor az anyánkra, ha neki fitos az orra, a miénk meg krumpliorr.

Magaslesre hág, hogy lásson valamit. Messze és távolra, egybe láthasson valamit, a tájat, lelke minden rezdülését. Szövegei a mában gyökereznek, mind nyelvezetében, mind történeteiben. Trendi nyelvet használ, trendi kifejezéseket, amelyeket a gyermek szemszögéből magyaráz is, értelmez. Gyermeki eszmélések tárulnak elénk (Nem veszi a lapot), sejtetések egy sötétebb világról, amelyben meg kell élnünk. A gyermeki és felnőtt pillanatoknak súlyuk van, amely láthatatlan, de érezzük létezését. Megbeszéltük anyáddal, hangzik el a mondat a Lencse novellában, hétvégén együtt leszünk. Mély lélegzetet veszünk, és magunkra gondolunk, gyermekünkre, közeli ismerőseinkre. Arra a pillanatra, amikor gyerekként mi is megnyomtuk volna a fényképezőgép piros, törlő gombját, keserűségből, bosszúból, miközben orrunkban éreztük az apánkról felénk szálló parfüm csábító illatát. Ez a motívum a jövőre is utal, amely nincs megírva a novellában, de kontextusában ott van. A veszteség, amit gyermekként, anyaként, felnőttként érzünk valakinek a hiánya, halála miatt, belénk akad, akár a bogáncs, és állunk földbe gyökeredző lábbal (Oltár, Gondolatjel, Hétvége, Húsvét).

A múlt a jelenből nő ki, mintha visszafelé folyna a folyó vagy az idő. Sodor minket a szél, magunk válunk bogánccsá. Ördögszekérré.

Menekülünk másoktól és önmagunktól is (Mellékhatás, Sajttál). Kézzelfogható minden, és a minta sem segít már. Visszabontódik a múlt, és a gyermeki kéz fedi a nagymama kézfejét (Kézzelfogható). A szerző folytatja korábbi kötetét (Gyilkos karakterek), marad ugyan a gyermeki szem és annak ártatlansága, de szereplőinek többsége már felnőtt, ha vissza is idézi gyermekkorának pillanatait, a gyökereket, saját sorsa kerül terítékre, saját magával találja szembe magát. Fókuszváltás, ülünk egy padon, és valami ismeretlen hatalom rendezi sorsunkat. Látjuk, és nem látjuk régi szerelmünket, vágyunk rá, nem értjük, miért hagyott el bennünket. Az egymáshoz tartozás váratlan felismerése azonban mindent megváltoztat. A fókuszt is. Élni tanulunk, alkalmazkodunk, ami még nem megalkuvás. Abafáy-Deák Csillag figurái nem ismerik ezt a szót, ha anyaként igen, azon vannak, hogy gyermekük szabadon élhessen, kiemelkedjen környezetéből. Tanuljanak, képezzék magukat. Kitörés ez, miként az olvasás is, egy új világba temetkezés, amely kitágítja a képzelet világát, bátorít, vagyunk valakik. A szerző otthonos young adult világában is, amikor a gyermek még iskolás, szüleivel lakik, de önálló életre, függetlenségre vágyik, különbözni akar elődeitől, testvéreitől. Örök és mohó kíváncsiság sugárzik írásaiból.

Nem véletlen, hogy számos novellában a képzőművészeti kérdések (látvány, rajz, portré) kerülnek előtérbe, ha olykor fájdalmas befejezéssel (Kézfej), mert valami többé nem folytatható. Kaland ez, a művészeti írások hatása. Megjelenik az írás motívuma is (Vérvonal, Az író mindig dolgozik, Válság), az írói lét mibenléte, a kezdés és folytatás, az önkifejezés nehézsége. Ez egyben a nyelvi fogalmak fellazítása, kifordítása is, önreflexiókkal. A kötet nyelvezete is oldott, fiatalos, a számítógépek, a mobilok, a chatelések világa sem idegen az írótól, és ez teszi igazán vonzóvá az írások időtlenségét, a történetek mába ágyazottságát.

A kötet extrém helyzetekről is ír, mesél (Tuti biznisz, Homeopátia, Ad acta), Örkény István szatirikus éleslátásával.  Az extrém helyzetek mögött ott a stressz, a megküzdés, a versengés, a konfliktusok világa, a kiválás, az önmegvalósítás igénye. A novellákban visszatérő elem a többszörös túlképzés (több diploma) iránti irónia, nem mindig tudunk mit kezdeni a tudásunkkal, de a kötet egésze mégis arra jut ki, hogy tudás nélkül nem tudunk változtatni, szükségünk van a tudás bátorságára, amely erősebbé teszi akaratunkat, hogy vágyainkról ne mondjuk le. Vágy- és hiánynovellák a kötet írásai (társra vágyunk, egy másik független lényre), de az írások figuráinak vágyai nincsenek pórázon, ha mégis, csak egy ideig, a változtatás igénye, legyen az házastársi, férfi-női viszony is, valaki mindig kilép egy kapcsolatból, váratlanul, mert meghal, váratlanul, mert úgy dönt, hogy mennie kell. Bármi is történik a szereplőkkel, cselekvéseiket és vágyaikat az élni akarás szenvedélye hatja át.

Abafáy-Deák Csillag egyik erőssége a groteszk (Vakfolt), elkerüli a Mesautó világának giccsét, inkább egy öntudatos Pygmaliont pillanthatunk meg, szabad szájjal.

A női egyenjogúság erős megvallásával, nincs alá- fölérendeltség, egymásmellettiség van. Visszatérő motívumok a kezek. Talán születik majd egy kötet, amely csak a kezekről fog szólni. A Kézírás a teszthaláltól való félelem példáját bibliai erősségű mondattal teszi érzékelhető, átélhetővé: tövist szúrjatok a körmöm alá, nehogy élve temessenek el!

Fejpénz az egyik leghosszabb szöveg. Niké lép elénk, a győzelem istennője, aki most absztrakt képeket készít. Messze nem a győzelemre hajt, csak önmaga szeretne lenni. Szabadon, pánsíp nélkül. A képzőművészeti motívumokkal teli írás az egymásra nem találás, a csalódás fájdalmát, a kiábrándulás keserűségét építi fel, lassan, késleltetetten, tömör mondatokkal.

Az ördögszekerek esőben abbahagyják futásukat, megszívják magukat, újra szétterülnek, legyökereznek és megzöldülnek, mintha mi sem történt volna.

Mayer Hella festménye egyszerre jelzi a szabadságot, irányba szeretnénk menni, egy úton, amelyet számok, jelek jelöltek ki, az ördögszekér lebeg, hogy hova tart, nem tudni. A jerikói rózsa, feltámadásvirág száraz kóró. Abafáy-Deák Csillag nem papol, tudására és örökségére épít. Akár egy főnix, rendre újjászületik, miként az ördögszekér, ha esőt talál.

Kölüs Lajos


Parnasszus Könyvek

Tipp Cult Kft

Budapest, 2023

200 oldal, 2320 Ft