Etűdök öt Pilinszky-versre

A 100 éve született és 40 éve elhunyt Pilinszky Jánosra emlékezik november folyamán a Tiszatáj szerkesztősége az online felületen is. Az Újhold körül csoportosuló alkotók közül induló, a József Attila-i és Szabó Lőrinc-i lírapoétikát mozgató, a 20. századi magyar költészeti kánonban előkelő pozíciót kiérdemelt művész életművének jelenléte evidenciaértékű a kortárs irodalomban. Habár a Pilinszky-recepció irányvonalai már erőteljesen kirajzolódni látszanak, az életmű vizsgálata termékenynek mutatkozik a kurrens kérdésfelvetések perspektívájából is, s a már hagyományosnak vélt megközelítések sincsenek nyugvóponton – sem esztétikai-teológiai, sem poétikai, sem hatástörténeti vagy komparatisztikai, filológiai, kultusztörténeti stb. szempontból. Az elmúlt években egyre többet hallunk-olvasunk Pilinszky drámáiról is, s talán rövidebb, töredékes, műfajukat tekintve nehezen besorolható művei is nagyobb figyelmet fognak kapni. Pilinszky kettős évfordulója kapcsán tapasztalható sokszínűséghez csatlakozva a novemberi emlékhónap alkalmával változatos műfajú és megközelítésmódú tartalmakkal készülünk, amely során egyszerre szeretnénk felszínre hozni a bevett és újabban alkalmazott szemléletmódokat – kiemelten szem előtt tartva azt, hogy távolról sem tekinthetjük a Pilinszky-jelenséget az irodalmi érdeklődés magánügyének.