Hegedűs Gyöngyi: műtermi plein air
(Zalán Tibornak, 6:3-ra)
a szobát a szabadba
is magaddal cipeled,
ágytól, asztaltól, ha lemond,
már akkor sem válik embertest,
fáradt attól vagy,
hogy nem eszel eleget.
a táj úgy szüremlik be
az atomok közötti katedrális űrön,
mint feltámadt test a falakon,
[…]
(Zalán Tibornak, 6:3-ra)
a szobát a szabadba
is magaddal cipeled,
ágytól, asztaltól, ha lemond,
már akkor sem válik embertest,
fáradt attól vagy,
hogy nem eszel eleget.
a táj úgy szüremlik be
az atomok közötti katedrális űrön,
mint feltámadt test a falakon,
megáll a gyereknek
állított rettegő középen:
ne félj, itt vagyok.
éhes attól vagy, hogy nem eleget alszol.
a lehetséges tőlünk múlik el,
mint anyánk teste,
s kizuhanunk, mint üres sírba,
a jelenbe.