„Harap-utca 3 alatt megnyílott a kutya-tár…”

NYULÁSZ PÉTER–RITTER OTTÓ: A FÜRDŐK RÉME

Mondhatnánk tovább is, hogy „síppal-dobbal megnyitotta” Nyulász Péter a Berger Szimat Szolgálatot. A pedigrés magyar kutyafajtákból álló különítmény Budapest utcáin szalad a szag után, hogy kiderítse, ki a fürdők réme. A mára branddé váló BerGer név új utat nyit az innovatív gyerekkönyvek hálójában megcélozva a kisiskolás, kezdő olvasók népes táborát. Hogyan lesz egy csapat négylábú a leendő betűfalók nagy kedvence? Miért harapnak rá a kölykök olyan szívesen? Talán azért, mert akár a szomszédban is fellelhető egy mudi, még ha nem is Ponginak hívják?!

A fürdők réme műfaja szerint bűnügyi történet, más szóval, krimi, aminek középpontjában egy gonosztett, bűneset leírása áll. A 19. században felvirágzó, nagyvárosokban játszódó detektívregények középpontjában mindig a vaslogikájú detektív alakja állt. Ez Nyulász Péter regényében sincs másképp, Bugac Pongrác a gyerekek új „Scherlock Holmes”-a.  A „mindenható erő” nevet viselő nyomozókutya szűk egy nap leforgása alatt felgöngyölíti a budapesti fürdők elleni összefogott támadás szálait. A könyv követi a klasszikus detektívregények receptjét: végy egy fiatal, ambiciózus nyomozót, tegyél hozzá egy okos titkárnőt, legyen egy banálisnak tűnő kiindulási helyzet, és folyamatosan adagolva kerekítsd a történetet egészen a végkifejletig, azaz az elkövetők és tettestársuk leleplezéséig. Ha ezt mind megvan, garantált a siker, és a gyerekek izgatottan várják Pongi kalandjainak folytatását.

A fürdők réme visszaemlékezés. Bugac Pongrác egyes szám első személyben meséli el nekünk a történetet, az ő nézőpontjából látjuk az eseményeket. Az egész elbeszélés olyannak tűnik, mintha az olvasó filmfelvételen lenne, és egy kamerán keresztül élné át a történéseket, mintha nem is kisregényt, hanem forgatókönyvet olvasnánk. A mozgalmas szöveg miatt szinte rajzfilmmé válik a könyv. „Kutya meleg volt. Tombolt a kánikula, de amíg mások nyaralnak, a BerGer Szimatban nincs megállás! Száz levél az íróasztalon, ezer üzenet az e-mail fiókban, és folyton zaklat valaki… Éppen egy nagy táblázatot töltögettem, amikor a telefonomból megszólalt a Rózsaszín Párduc zenéje. Tudtam, hogy ezt fel kell vennem.” Rögtön érezzük a meleget, halljuk az ismerős csengőhangot, szinte magunk előtt látjuk a nyüzsgést.  Mintha moziban ülnénk, peregnek a képkockák, Pongrácot magával sodorják az események, és mi, olvasók is sodródunk vele. Pongrácot folyamatosan viszi az ár, a véletlenek és a vakszerencse vezeti a nyomozókutyát. Nem feltétlenül kitűnő szimata miatt sikerül végül a rejtélyt megoldania, hanem sokszor a váratlan események láncolata görgeti tovább és tovább az ügy fonalát. Először is a Margitszigeten majdnem letarolja egy bobcat, utána szinte hajótörést szenved a Dunán, később a forró nyomot követve valaki leüti a Gellért fürdő alatti barlangban, és egy Budai várban található lakásba viszi, ahol véletlenül a kezébe kerül egy újság, amiben azonosítani tudja az ügy gyanúsítottjait. Az események pörgős egymásutánisága adja meg a szöveg ritmusát, a történet egy percre sem engedi lanyhulni a figyelmet. Talán azért is érezzük, hogy szinte száguldunk a könyv olvasása közben, mert Pongrác állandóan mozgásban van: „Felpattantam a helyemről, hogy levezessem a feszültséget, és legalább az íróasztalom körül szaladjak egyet.” De ez a mudi nemcsak simán szaladgál, hanem inkább száguld, hol pizzafutár kocsijában utazik, hol motoron ül, vagy éppen hajózik. Mindig valamilyen jármű keresztezi az útját. Az egyetlen lenyugvó pont a könyvben, amikor fejbe vágják.

Ez a roadmovie nem kitalált városban játszódik, hanem Budapesten. Nyulász Péter úgy göngyölíti a szálakat, és a helyszíneket, hogy a könyv elolvasása után kedvünk lenne Pongrác (láb)nyomán körbejárni a várost: Margitsziget, Palatinus Strand, Gellért tér, Budai vár, Lánchíd és végül az Olimpiai park útvonalon. A Berger Szimat Szolgálat nyomozása felér egy alternatív földrajzórával (és ez talán nem véletlen, hiszen a szerző többek között földrajz szakon végzett), az izgalmas sztori közben az olvasók észrevétlenül megismerik Budapest nevezetességeit. A városjárás mellett a könyv egyfajta ismeretterjesztő olvasmánnyá válik. A gyerekek számára érdekesnek tűnő vagy az író szerint kevéssé ismert fogalmak magyarázatot kapnak, de a definíciók nem láb-, hanem széljegyzetben jelennek meg, a könyv szövegétől eltérő betűtípussal és színnel szedve. Mégsem azt érezzük, hogy a könyv feltétlenül ismeretet akarna közölni, csak információ morzsákat hint el, hátha a gyerekek felcsipegetik olvasás közben.

A könyv rajzfilmes atmoszféráját elősegíti a vagány illusztráció. Ritter Ottó kutyahősei magukon viselik a fajta jellemzőit vegyítve a szereplők nemével és korával. A főszereplő mudi sportos és nyüzsgős, az idősebb vizslák öltönyben, csokornyakkendővel, Juli Puli nagy hajzattal, Szilas Bundi pedig a komondorokra jellemző lomhasággal van ábrázolva, Krisz kuvasz pedig maga a megtestesült „Adonisz”. Az illusztráció pontosan illeszkedik a történethez, kiegészíti azt. Látványt ad a nagyon pörgős történethez, de nem kíván a sztori fölé kerekedni. A tipográfia, a mancsokkal megjelölt oldalak, a nagy betűkkel szedett szöveg, a kivastagított mondatok megkönnyítik az olvasást a kisebbek számára is. Az izgalmas külső borító, a kutyatörzskönyvre emlékeztető fülszöveg és a szereplőkről készült tablókép attraktívvá teszik a kiadványt.

Kortárs nyelvi környezet és beszédnyelvi fordulatok jellemzik a szöveget. Az olyan szavak, mint email, táblázat, telefon, Rózsaszín Párduc, töltőre van dugva, mobil, futár, négyes-hatos, videorendszer mind ismertek a gyerekek számára, segítenek a történet megértésében. Az olyan kiszólásokkal, mint „Hiszitek vagy sem, egy kényelmes díványom tértem magamhoz” Pongrác a sztori részeseivé teszi az olvasókat. A mindennapok szóhasználata mellett a humor, a vicces történet, és a különféle szójátékok teszik igazán megnyerővé a könyvet gyerekek és felnőttek számára. Pongrác olyan elszólásai, mint az életmenta (’a jégbehűtött, életmentő limonádé’); félreértései: „Éppen most hozta meg Fürge a reggeli sajtót! – mondta Juli. Sajtot? Reggelire?! – csodálkoztam; szólásmondásai: „Lábam úgy el volt macskásodva, hogy szinte nyávogott”; maga a félreérthető cím is: a fürdők réme / fürdőkréme; a kitalált kutyaújság címek: Esti Kutyír, Magyar Vaúság teszik szórakoztatóvá, egyedivé és népszerűvé a kötetet.

A Berger Szimat Szolgálat a kortárs gyerekirodalom Macskafogója. Kutyabőrbe álmodott figurákkal Nyulász Péter és Richter Ottó új világot teremtettek. A puha fedelű, zsebkönyvnyi méretű könyvet olvasásra teremtették, és arra, hogy kézről kézre járva minél több könyvfalót tegyen boldoggá.

Pákozdi Petra

Nyulász Péter–Ritter Ottó: A fürdők réme

BerGer Kiadó Kft.

Budakeszi, 2016

127 oldal, 1799 Ft