Halász Margit: Ámerika, álomvilág 1985

 2. KUZIN FÉLTÉGLÁVAL 

Ülünk a nappaliban, várjuk a legkisebb unokatestvéremet, aki vacsorára ígérte magát. Ő már Amerika szülötte. Úgy tizennégy lehetett, amikor életemben egyszer láttam. Már akkor is szálfa volt, az édesapjával jöttek rokonlátogatóba a Ligetre, és a fotókon minden férfi fölé magasodva pózol. A tanyán elutazásuk után napokig arról elmélkedtek a férfiak, hogyan nőhetett ez a gyerek ilyen nagyra. Biztos valami vitamin. Amerikában bizonyára vitaminokat adnak be a gyerekeknek, hogy magasra nőjenek. Jó lenne, ha itthon is lenne ilyen vitamin. De voltak tromfolók, akik szerint, ez génekbe való beavatkozás, aminek hosszú távon következménye lehet. Csak maradjon mindenki olyan magas, amilyen fentről meg van neki írva.

Ülünk a nappaliban, és a kuzinom nem érkezik. Szerintem huszonnyolc éves lehet, ahogy összerakom a családtörténetet magamban. Megtudom, hogy ugyanarra az egyetemre járt, mint a két bátyja. Orvosira iratkoztak be mindhárman, de az első boncoláskor, mint a dominósor, mind a három tesó eldőlt. Így lettek gyógyszerészek. Jön a telefon, hogy kezdjük el a vacsorát nélküle, mert megérkezett a gyógyszerszállítmány, nem hagyhatja ott, amíg minden a helyére nem kerül. Mondja a nagynéném, hogy ő komolyan aggódik a fiaiért, ugyanis szombaton és vasárnap is dolgoznak, nyáron vesznek ki pár napot, de akkor is látszik rajtuk, hogy csak testben vannak a „kantriban”, azaz a hétvégi házban, lélekben pakolják és szortírozzák a gyógyszereket.

Ülünk a nappaliban, és elkezdjük a vacsorát. Egy szobapuli is gazdagítja az Amerikába szakadt magyar rokonságom enteriőrjét, nagybátyám a legkisebb fiaként szólítja meg. Ilyet én még csak a népmesékben olvastam, hogy kutyagyereke született volna valakinek. De hát Amerikában vagyok, ahol elvileg bármi megtörténhet, hisz mondta a nagybátyám, hogy ez a szabadság és demokrácia hazája. Nem reagálok, és egyébként is vendég vagyok. Úgy tanultam, hogy a vendég ne csodálkozzon, ne kérdezzen, vegye át a vendéglátók szokásrendszerét, vagy köszönje meg az addigi szíves látást, és oldjon kereket. A második fogást eszem éppen, amikor azt látom, hogy az udvaron megjelenik egy feltűnően jóképű, daliás fiatalember. Csak nem ő a kuzin? Egy féltégla van a kezében, a füléhez tartja, abba ordibál. Nyitva van az ablak, hallom. Hallom, de nem értem. Ez ugyanaz az amerikai szleng és intonáció, amit a reptéri biztonsági őrtől hallottam, aki a fegyvertartásom felől érdeklődött.

Vacsorázunk a nappaliban, és szegény fiú egyre gyorsabb tempójú  köröket futva ordibál a féltéglába. Fellélegzem, nem a kuzin. Ha ő lenne, már biztos beintegetett volna. Valamelyik szomszéd mentálisan sérült gyereke lehet. Hisz mondta a nagybátyám, hogy itt nincs kerítés, az egy elavult, szánalmas kelet-európai szokás, itt mindenki mindenkihez átjárhat. Ha akar. Ez a szegény fiú biztos azért jött át, mert a nagybátyám kertje a legszebb. Az esztétikum pedig, mint tudjuk, nagy vonzerő. Mutatta az oklevelet a bácsikám, pár napja kapta, a hálószobája falán függ. Amennyit én lefordítottam belőle, az annyi, hogy a legkreatívabb, legeredetibb kert tulajdonosának, Mr X-nek. Mellette arany- és ezüstkeretben sok-sok emlékfotó. Egytől egyig valami nagy tettét ábrázolja a bácsikámnak. Épít, evez, a Ford gyárban átveszi a kiváló dolgozó jelvényt mint kovácsmester, vagyis inkább mesterkovács,  slambucot főz és még sorolhatnám.

Fagyizunk a nappaliban. A legkisebb fiú, a kutya is kap a tányérjába egy vanília-csoki nyalatkát. Minden szép és harmonikus. Lenne. Ha az udvaron rohangáló fiú végre hazamenne. Meddig fog még itt őrjöngeni? Miért nem szólnak ki neki, hogy menjen a saját házuk elé balhézni.  Amerika az emberi szabadságjogrend hazája, simán pert lehetne indítani ellene. Persze nem, hisz nincs tudatában annak, mit tesz. Egy biztos, örökre megtanulom a bullshit szót. Ezzel a kifejezéssel furcsa módon nem találkoztam a Living English Structure-ben. A bull tudom, hogy bikát jelent, de a shit-et nem ismerem. Annak csak a magyar jelentései ugranak be, először is a törmelék, másodszor pedig a börtön. Ráadásul hosszú t mindkettő. Végre felpattan a mágneses szúnyoghálós ajtó, és immár tégla nélkül belép a szálfa fiú.

Szia, mondja magyarul, a kazinod vagyok. Nem akartam bent telefonálni. Jól utaztál?

(Folytatjuk) 

1. rész >>>