Gráf Dóra versei

itt a vége

két ablakod van,

mindkét ablakodból ugyanaz a kilátás,

errefelé különösen hosszúak a nappalok,

lefekvés előtt magamra öltöm az internetet

– régi 3D-s szemüveg, torzít kicsit, de jól áll –,

és esti sétára indulok a városban,

szembejön a magyarok Istene,

üres bevásárlókocsiban tologatja Európát,

félrenéznék, de rám mosolyog,

valami zörög odalent a járdán,

kinézel az ablakon, á csak az Isten,

kinézel a másikon is, ott meg én megyek,

levelet írsz: „szia Kedves, ha ennek vége,

találkozunk a Kárpátokon innen, az Eurózónán túl,

ahol elvirágoznak a lehetőségek, de ismerős a háziúr,

és boldogan élünk, amíg…” de félbehagyod,

talán majd később, később majd feladod,

egyre megfoghatóbb dolgok

választanak el minket egymástól,

a távolság visszanyeri eredeti jelentését,

a falak újjáépülnek, az idegenek előtt

többé nem nyílnak ki az ajtók,

esténként, amikor hazaérek, kirakok egy képet,

jó volt ez a séta, virágok, naplemente, ilyesmi,

hát így néz ki a vége, sötétkék az ég,

hova fussak előle, nem futhat ki felnőtt,

tetszem neked, mint az elvonuló felhők

nyaralás

amikor közelebb lépsz, feltámad a szél a tó fölött,

amikor hátralépsz, eloszlik a tükörről a pára,

vannak lezárt határok és megnyitott határok,

és olyanok, ahol órákat kell várakozni,

mert kinyitják a csomagtartót,

felbontják a dobozokat,

vannak rossz helyre húzott határok,

és folyékony, folyton változó határok,

vannak falak, és a falakon kapuk,

vannak kerítések és szögesdrótok,

határőrök és csempészek,

a határaink megvédenek minket,

határőreink több nyelven beszélnek,

vannak egyirányú határok,

körbezáró és elválasztó határok,

és vannak határok, amiket nem illik átlépni,

vannak emberek, akik feszegetik a határokat,

akik nem tudják, hol a helyük,

nem tudják, ki miért felelős,

a határátlépésről beszélni sem szabad,

a határátlépéssel kezdődik a nyaralás,

amikor változnak az idők, a határok elmosódnak,

az emberek körbenéznek, azt se tudják,

melyik oldalon várakoznak,

a tó fölött a levegő összesűrűsödik,

és közöttünk, a senkiföldjén,

keresztülvágnak az őzek