Nyáradat
A templom előtti sárga bokrot megrohanták tenyérnyi rózsák a szomszéd utca hajlatában dongó zümmög álmosan a derékig érő rózsaszín pipacs selyem-kehelyben egy fán egy kismadár csiporog elveszetten – fészket rakott vagy eledelre vár? már alig van ember aki maszkba’ jár június van és fellángolt a nyár.
Álom a feléledt tűzhányóról
Földrengés, szélvihar, ítéletidő. Sokad- magammal egy hegyi faházból nézzük a feldúlt tájat. Most a több ezer éve alvó vulkán alattunk föléled és vérvörös láva csurog ki egy szikla mögül. Ez arra késztet, hogy gyorsan följebb meneküljünk, oda, ahol az erdő kezdődik a Parád felé vezető úton, ahonnan visszafordultunk „világgá menve” gyerekkorunkban. Megmenekültünk, de a láva kettéhasította a hegyet, nem tudni mi lett a völgyi lakókból, s azt sem, vissza tudjuk-e valaha szerezni a nyugalmat, amit az otthonos vidék régen adott.
(Megjelent a Tiszatáj 2021. decemberi számában)
Kép forrása: adrot.hu
