Tiszatájonline | 2021. május 2.

Gömöri György versei

Hat viharos nap után végre kijött a Nap és
tűzpiros a kamélia kinn a tavaszi kertben.
Két kisunokám még alszik, az „igazak” álmát
alusszák. Vajon milyen a kényszeres hazugok
álma? Hajnalban kelnek, elszántan twittereznek,
álságos szólamokat fröcsögnek. Miközben a szén-
meg olajlobbik a haszon érdekében százezreket
gyilkolnak az egyre fertőzöttebb levegővel.
[…]

Álmok és tüntetések

Hat viharos nap után végre kijött a Nap és

tűzpiros a kamélia kinn a tavaszi kertben.

Két kisunokám még alszik, az „igazak” álmát

alusszák. Vajon milyen a kényszeres hazugok

álma? Hajnalban kelnek, elszántan twittereznek,

álságos szólamokat fröcsögnek. Miközben a szén-

meg olajlobbik a haszon érdekében százezreket

gyilkolnak az egyre fertőzöttebb levegővel.

De valami más lett: gyerekek, kiskamaszok

tömegei tüntetnek mindenütt az önző

öregek ellen, akik nem csak vaksiságuk,

féltett kényelmük miatt is nap mint nap elveszik,

elragadják tőlük az élhető jövőt.

London, 2019 márciusában

Egy 1944-es fényképre

A legszomorúbb az a két leventesapkás,

csillaggal megjelölt kisfiú (8-10 évesek?)

akiket (büszke kismagyarok!) a deportálás előtt

vagy már az auschwitzi rámpán kap el

a fényképész – a legszomorúbb, mert úgy tudják

(megmondta ugye a kormányzó úr is!)

– a mamát csak munkára viszik el valahová,

ahol talán ők is tanulhatnak tovább.

Meglehet, ahogy megérkeznek a táborba,

ahol szörnyű a szag, és nem is adnak enni,

és Mengele intésére az idősebb fiúk

mind más irányba mennek, ezt a két gyereket

elfogja a félelem, hogy, igen, megérkeztek,

de vajon mikor jutnak, mikor jutnak megint haza?

(Megjelent a Tiszatáj 2020. májusi számában)