Gergely Borbála versei
Csak a szoknyám szélét
láttam, fodrozta a szél
pörgettél a kertben.
Aztán rózsák tövében ültünk,
rózsaszínűek voltak.
[…]
Tegnap délelőtt
Csak a szoknyám szélét
láttam, fodrozta a szél
pörgettél a kertben.
Aztán rózsák tövében ültünk,
rózsaszínűek voltak.
Később mi elutaztunk.
Még a Balatonon is
te csillogtál.
Fél
Vizet hoztam fel
de kiborult belőle félúton
a lépcsőn, a bordó szőnyegre.
Azért hoztam, hogy
képeket fessek.
Eszembe jutott róla a Tesco,
és mind a két alkalom, mikor
zsömlét raktam ott neked
nejlonzacskóba, reggelire.
Egyszer se reggeliztünk,
de legutóbb vettem egy ásványvizet is.
Annak az üvegében hoztam fel
a vizet ma, festeni.
Félképeket festettem
a fél üveg vízből,
azokat is régebbi félképekre.
Hosszú kifutási idő
Lazán mondom, hogy
más szelek fújnak, de
a kert végébe se hallatszik
el a hangom, ahogy pár perc
múlva rájövök, hogy az
sms-ed se hallatszott el
odáig, és ezért rögtön
más szelek kezdtek el fújni,
felforgatták a kertünket
napraforgóstul,
a kacsák fehér tollai
terítik be az egészet.
Koszos a kezem
és zsíros a hajam.
Így most minden hang vagy
szél teljesen felesleges.
nem baj.
„majd máskor”.
