Georg Leß versei
rohantunk, sátrakat emeltünk a városok fölött, sok ezer cölöppel keményítettük meg a földet, éjjeli nyugalom füstölgött a munkanapok támadása alatt, mikor a határon koszorúkat arattunk
új ötvözeteknek csengés, kit zavart ez, hisz egy éjjel ott állt az összegyűlve az ellenséges törzs, csengő ligete lelakott arcoknak sok ezernyünk közt, itt értettük meg elszigeteltségünk tömegünk a haragban […]
 Georg Leß (1981, Neheim) Berlinben élő költő, író, esszéista.
Írásai többek között az Edit, a Jahrbuch der Lyrikben, a Westfalien, sonst nichts?-ben, a Lichtungen, karawa.net antológiákban és magazinokban szerepelnek, Schlachtgewicht címmel pedig önálló versfüzete jelent meg a Parasitenpresse kiadónál. 2013-ban a Berlini szenátus alkotói ösztöndíját, 2014-ben a GWK-Gesellschaft für Westfälische Kulturarbeit irodalmi díját, 2016-ban pedig Nordrhein-Westfalen tartomány irodalmi díját nyerte el. |
ötödik csigolya / ostromoltunk
rohantunk, sátrakat emeltünk a városok fölött, sok ezer
cölöppel keményítettük meg a földet, éjjeli nyugalom füstölgött
a munkanapok támadása alatt, mikor a határon koszorúkat arattunk
új ötvözeteknek csengés, kit zavart ez, hisz egy éjjel
ott állt az összegyűlve az ellenséges törzs, csengő
ligete lelakott arcoknak sok
ezernyünk közt, itt értettük meg elszigeteltségünk
tömegünk a haragban
ötödik lóként, lovas nélkül, megérkezett a megszokás, rohantunk
körbe-körbe berögződések körül, keringési pályáin
a bérnomádoknak és puhán beledőltünk a kanyarokba keresve
az alvást közeli bolygókon, egyenes utakat nem adtak nekünk
tizedik csigolya / bárka, az aggodalom
füstjelzője megtöltötte a konyha kétharmadát
kerék és páva, csillogás és félelem között
nincs helye itt lakástűznek, vigyázz,
ha én, ami téged nem érint, egyszer kiesnék
vagy egy erőtlen szentjánosborgár éjjel
fenyegetőn a villanykapcsolóra telepedne
várva az ujjra, a fény
bőrkesztyűben lapul öt garnélarák
a legdagadtabb kérdez: hol vannak a vékonyak,
hallom a vékony hangotok:
szükségünk van rád
első csigolya / őskori lelet, Hagen
csigaház alakú, egy kő pihen
egy egyrészt nehezen összetörhető üveg előtt
egy másrészt rég összetört üveg mögött
egy fültanú vall: hiszen folyamatosan
beszélhetsz anélkül, hogy átváltoznál
vagy, ahogy a hegy, minden szótagnál
egy másik lehetsz
Tóth Kinga fordításai
