Géczi János: Házunk, hazánk

Az állati elméket kutatók azt állítják, hogy minden gerinces állat gondolkodik. A hozzánk hasonló majmok, delfinek, kutyák, de a tőlünk távolabb álló medvék vagy akár az egerek is. Gondolkodnak, de nem tudnak beszélni. Az embert a beszéd képessége, a nyelv emelte ki az állatok sorából.

Ha beszélünk a gondolatainkat szavakká s nagyon összetett mondatokká alakítjuk. Azért, hogy ezt társaink ismét gondolatokká tudják visszaalakítani. A nyelv a gondolatcsere eszköze. Segítségével társalgunk, eszközöket készíthetünk, átalakíthatjuk a világot. Az emberek sokféle nyelvet beszélnek, de mindegyik képes a gondolatok kifejezésére.

A minap az interneten megjelent egy leírás egy kutyáról, amely a gombokat tartalmazó tábla segítségével szavakat tud megszólaltani, most éppen 29-et. Ezekkel jelzi, hogyha kér valamit és megköszöni, ha elégedett. Még nem biztos, hogy a szavakat valódi nyelvként használja vagy csak értelmes jelzéseket ad a kívánságairól.

A hír hiteles, nem gondolhatom sem blöffnek, sem tréfának. Amúgy az ELTE viselkedéskutatói nem is olyan régen a legrangosabb természettudományi folyóiratban beszámoltak arról, a kutyák agya miként dolgozza fel az emberi beszédet. Arra az eredményre jutottak, hogy a jószágok nem csak a szavak jelentését, de a beszéd érzelmi hangadásait is felfogják és értik. A kutyák az emberszót hozzánk hasonlóan dolgozzák fel s nem mellékesen ugyanazon az agyterületükön. Mindez alapján – morfondíroztam – közeli az idő, amikor lesz olyan találmány, amely segítségével a kutya elmondhatja mit akar tenni, mire gondol. A kutya is az emberi nyelv közösségszervező előnyeivel fog rendelkezni.

Azonnal siettem a kutyaviselkedés vizsgálata révén nemzetközi ismertségű szaktekintélyhez, hogy megvitassuk ezt a kérdést. Végtére is, annyit tudok a problémáról, hogy az ember nem olyan régen beszél (nem korábban, mint negyvenezer, s nem régebben, mint néhány millió éve közöljük kifejező módon a gondolatainkat a társainkkal), s nyilván, ha mi képesek vagyunk szóból érteni, akkor a Föld társélőlényei némelyike is képes lehet ilyesmire.

Tudós barátom arról ismert, hogy azt állítja: a kutyák szőrös gyerekek. Lefordítva: a kutya értelme kb. olyasféle, mint a 2-3 éves gyermeké. De a barátom mindig hozzátette e kijelentéséhez, hogy a kutyák emberi módon még nem tudnak beszélni.

Megnyugtatott: igen, a kutya el tudja azt különíteni azt, hogy mit mondunk neki, attól, hogyan is mondjuk. Igen, a kutya, mert oly régen él együtt az emberrel, társasviselkedésében hasonul hozzá. Igen, a kutya, amint ez az interneten is látható eb, ha a legtöbb emberszót nem is érti, de van néhány, amely tartalma számára jelentéssel bír.

A kutyák viselkedésének a vizsgálata révén az ember múltjáról ismerethez jutunk, a kutya modellje annak, hogyan alakulhatott ki az idegenektől elhúzódó, saját csoportja tagjaival összefogó és dünnyögő, morgó, makogó hangokat hallató emberből az a közösségi, kultúrát teremtő lény, amely a nyelv segítségével összhangba tudja magát hozni a társaival. Aki a nyelvével világossá képes tenni elképzeléseit a társai számára.

A gondolatközlés segítségével olyan közös elgondolások jönnek létre, amely valamennyi ember számára előnyt nyújt az életben. A nyelv ugyanis a társas lét következménye és továbbfejlesztője.

Régen úgy vélték, hogy az ember beszédéhez, ahhoz, hogy szavakat használjunk, az ember agya szükséges. Immár azt, hogy a beszéd feldolgozására nem pusztán az ember képes. S elképzelhető, hogy a kutyák valóban megszólalnak! Hiszen rendelkeznek a szavak feldolgozásához szükséges idegrendszerrel. Az ember biztosan segíteni fog nekik abban, hogy artikuláltan megszólaljanak, miután már maguk erejéből igét és főnevet egymás mellé helyeznek és képesek különbséget tenni az én és a te, a mi és a ti között, és nagyon egyszerű mondatokkal tudósítanak az állapotukról, kívánságaikról. Éhes vagyok. Esik az eső. Játszunk a szobában.

A kutyáknak nagyon egyszerű, kezdetleges a nyelve. Az sem biztos, hogy igazi nyelvet tudnak használni. ennek eldöntése a kutatók jövőbeli feladata.

Az emberi nyelvek azonban kivételesen bonyolult rendszerek, lassan és változatosan alakultak ki mire komoly tudományos, művészi vagy hitbéli kifejezésekre is képessé váltak. A nyelvek egyike ebben, a másika abban különleges.

A magyar nyelv különlegessége, hogy képekben, hangulatokban, árnyalatokban gazdag. Olyan értékünk, amely lehetőséget ad minden sajátosságunk kifejezésére. Akadnak olyan dolgok, amelyekről a magyar nyelv keszekuszábban szólal meg, mint más nyelvek beszélői. Az arabok a sivatagról, az angolok a ködről, a mediterrán népek a tengerről olyasmiket is tudnak állítani a maguk kifejezéseivel, amelyre a magyar nyelv alig képes. Mi pedig, velük ellentétben pl. olyasmiket tudunk a nyelvünkről, amelyeket ők nem.

Faludy György az Óda a magyar nyelvhez című versében ezt állítja:

Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: –
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
sem haditörvény.

Faludy György vagy Vörösmarty, Petőfi, Arany, József Attila, Weöres Sándor versei kizárólag magyarul születhettek, a mi nyelvünk nyújtotta azokat a lehetőségeket, amelyeket e költőink birtokba vettek. Nem véletlenül mondják, hogy számunkra a magyar nyelv a házunk s a hazánk.

(Elhangzott a Magyar Nyelv Napján, 2019. november 15-én Balatonfüreden)