Hiába tömtem gyümölccsel, meghalt
Hiába tömtem gyümölccsel, kipukkadt, mint egy csillag, és most szanaszét szórja szirmait, körbe vissza a rajzos téli fára, amikor még nem ismertem a méhek mennydörgő formáját. Annyi minden más érdekelt! De kérem vissza a gyerekemet, ígérem, most már csak kifelé nézek. Nincs, nincs húsa a felzabált gyümölcsnek.
Egy nap talán megöregszem
Elmentem a jósdába, udvariasan megérdeklődni, leszek-e még öreg és sokat. A jósdának fogalma sem volt rólam. Ismerte a szavannán vonuló gyémántcsordákat, persze, az időtlenség fajgúnárjait, a vörösből bomladozó bíbort, a mocskos lombokat, a dombgerincekbe hímzett szauruszokat. A tó vizében megbotló királyfiról is hallott már, akit oly kedvesen nevettünk ki mi mindannyian, hogy kihirdette a szeretetet. Mindezekről hallott már, többször is, és láthatóan leszarta, legalábbis nem vett lélegzetet. De amikor beléptem kőfalai közé, beléptem kőerei sodrásába, minden széncinke reménységemmel és habból vert akarásommal, és beszéltem neki mindarról, amire sajnos már nem emlékszem, szegény öreg jósda kivérzett előttem, szegény öreg jósda vére kifolyt a szememnek előtte.
Újra
újra terhesen látom magam de ekkor már úgy beszélnek rólam hogy az életemet becézgetik nem a pocakomat egy gyerekem már van most kinyúlok szőnyegnek takarónak nem bennem de rajtam élik örömüket a vadak két kavicsot is jól meg lehet markolni mondják persze a tavak és az már zarándoklat miféle babák készültek belőlem azt hiszem kibírtak egyet s mást fogat esőt szélharangokat a sietség lábjegyzete voltam a hegyek sarkantyúja de nem egyedül sosem egyedül voltam de hát neki is volt testvére suttogják majd amikor múlt időben beszélnek rólam újra
A bástya
Tömzsi ereje összetapasztja a sejteket. Persze ez még abban a korban volt, amikor meg lehetett kívánni egy várat. Bűzlött a test, de lélek sarjadt rajta, ha ágyú dörgött. És úgy tűnt, a táj a várral egy akaratból fogant. Valaki nagyot lépett, és meglelte asszonyát. Ma pedig ez az alattomos töpszli, kővé dermedne, de egy hirtelen mozdulattól berosál. A játékos testében sejtek egy csoportja meggondolja magát.
