tiszatáj | 2017. április 6.

Fenyvesi Orsolya: A látvány

üvöltve sírt
a nő
a széles mezőn
támogatni kellett
terhes volt
az apja kísérte
elküldte a sas, hazaküldte
gyermeke anyját
és a szerelmet
üvöltött a sas
[…]

üvöltve sírt

a nő

a széles mezőn

támogatni kellett

terhes volt

az apja kísérte

elküldte a sas, hazaküldte

gyermeke anyját

és a szerelmet

üvöltött a sas

*

a húgommal szeretnék aludni

de ő a testét odaadta a fiainak

akik kutyák módjára

marcangolják szét

de a húgom teste nem fogy el soha

*

a vásárnak vége volt

és végre megtaláltam

a nekem való cipőket

egy függöny mögött, egy polc alatt

kiválasztottam egyet

abban volt a csók

belebújtam

de nem mehettem sehova

a tervező észrevette hogy loptam

*

más férfiak gondolata

mint a szél

megsimogat és idegesít

azt akarom hogy megérintsenek

arcomat a napba tartva

kortyolom mohón a vizet

nem elég hideg

elfut egy gyík farok nélkül

a macskám életében először gyilkolt

*

a repülő a hegyre nézett

és félrenézett

amikor a pilóta meglátta

a hazafelé igyekvőket

*

egy kentaur torzójára tapadtak izmai

és mozdulatlan maradhatott

míg elvágtattak mellette

az évszázadok

*

anyja is volt apja is volt

meg szélesebb családja

kutyát tartott macskát

aztán csirkéket is

kézen fogott lényeket és

kézen fogták őt a nők

voltak barátok haverok és ismerősök

gyakran adakozott a rászorulóknak

testvérét mindig megvédte

kezével kettétört egy almát

és arra gondolt

akárki lehetek

*

végtelenül szép volt

pedig csak a kerítésig tartott

látott engem míg ő

láthatatlan maradt

én a dombra fel

nem megyek

*

két tacskó kergetőzött

egy zsemleszínű és egy barna

összeakadtak morogtak vicsorogtak

és olyas szélesre húzták a délutánt

hogy mentem megszakadt

*

megmutattam neked a járdát

hogy legyen honnan elindulnod

és hogy hova

az egy madár torkán akadt

*

két hajó mérföldekre

nem is kilométerekre

egymástól ami összeköti őket

az ajtó amit a kettő közt

látok

*

a taorminai görög színházban jártunk és ott

felejtettem szavaimat

melyekkel testet ölthettem volna

neked amikor azt akartad

hogy beszéljek

*

élete első pofonját

egy hullámtól kapta

és a kontinens belsejében

épített házat

partraszálló gyermekeinek

*

látom a tovareppenésben

a nőket és torkomat

adnám a torkukért cserébe

a férfiakat a torkomban

érzem a csont és a hús

megtartja őket

(Megjelent a Tiszatáj 2016/12. számában)