„fénylik, mint az ólom…”

Az elmúlt két évben a pandémia az online térbe kényszerítette a fiatal kutatók immár lassan évtizedes múltra visszatekintő találkozóját. A járványhelyzet javulásával a két szervezet irodalomtudományi műhelymunkával kárpótolta az ilyen körülmények között is kitartó volt és jövőbeli résztvevőket. A rendezvényt a VMDOK részéről Novák Anikó, az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docense, a DOSZ részéről Seres Lili Hanna, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatója szervezte. A munkájuk nyomán megvalósuló szakmai találkozó eseményei június 24-én délután Palicson kezdődtek. A múhelymunka magyarországi résztvevői: Kalmár Balázs, Seres Lili Hanna, Szilák Flóra, Vajna Ádám, Veréb Árnika (ELTE), Ludmán Katalin (ME), Radnai Dániel (PTE), Füzi Péter, Kovács Krisztina (SZTE). A VMDOK-t Novák Anikó, Kocsis Lenke és Tóth Ágota, az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének munkatársai képviselték. Az első nap Berényi Emőke, a Híd folyóirat főszerkesztője, irodalomterapeuta tartott foglalkozást a csoportnak.

A kétórás irodalmi séta során a fürdőváros emlékhelyeit, azok kulturális emlékezetben is kultikussá váló szerepét szépirodalmi szövegek felidézésével ismerhették meg a fiatal kutatók. A palicsi tóban pihenő bomba, Vermes Lajos Palicsi Olimpiai Játékai, Szárity János aviatikai fejlesztései és kerékpársportbeli ténykedése, a Monarchia korabeli fürdőváros emlékezete, a homoki borvidék létrejötte, a tó parkjának ékei, a híres kék Zsolnay vázák, ahogy Kosztolányi Dezső, Csáth Géza és Tolnai Ottó a helyet kultikussá író szövegei mind szóba kerültek ezen az estén. A műhelymunka első napja közös vacsorával zárult, másnap reggel a palicsi grupp kényelmesebb tempóban és gyorsabb közlekedési eszközökkel, autókkal csatlakozott az első Magyarkanizsai Tricikli Fesztivál a rekkenő hőségben is bámulatra méltóan szívós kerekeseihez.

A Triciklit először tavaly rendezte meg Szegeden a MASZK Egyesület által működtetett Megálló Közösségi Ház, a Grand Café és a Jazz Kocsma. Az akkor még egynapos mozgó irodalmi fesztivál első otthonában immár háromnapossá nőtte ki magát, ott június 17-e és 19-e között rendezték meg. Az első tervek szerint is színházi előadásokkal, irodalmi beszélgetésekkel „támadó” jamboree biciklizésekkel megszakított felolvasások, vagy felolvasásokkal megszakított biciklizések koreográfiájára épült és másodjára is nagy siker volt szülővárosában. Ebben az évben Sepsiszentgyörgy egy környezettudatos esemény víziójával jelentkezett be társrendezőnek, ott július 9-én kerül majd sor az első „triciklizésre”. Ebbe az immár határokon átívelő projektbe szállt be a magyarkanizsai egynapos rendezvény, fő szervezői Vígi Sára és Oláh K. Tamás voltak.

A kanizsai kerekezés reggel fél kilenckor indult a községen belüli tekeréssel és felolvasásokkal. A nap folyamán Tolnai Ottó, Koncz István, Csáth Géza, Bihari László szövegei hangzottak el, a fő geotopgrafikus hívószavak a Tisza és a Bácska voltak. A triatlonosok erőnlétéhez közelítő állóképességű kerékpáros trupp a Tolnai által „szétírt” Járás peremén, a Baráthok kútjánál találkozott a szintúgy remek kondícióban lévő, ám ez esetben kényelmesebb megoldásokat választó bölcsészekkel. A tűző napon, némi fürdőzéssel felfrissülve hallgatták meg az egybegyűltek az ez alkalommal kötetszerkesztői minőségükben megszólaló Berényi Emőkét és Herédi Károlyt, akik a Vajdasági Ládafia szerkesztőiként mutatták be egy fél órás blokkban a közelmúltban megjelent kiadványt. A könyv imponálóan népes szerzői gárdát mozgatva, a készségfejlesztő oktatási anyagok hagyományait is magába olvasztó vállalkozás. A vaskos kötet a fiatalokat megcélozva, de nem csak nekik szóló tartalmakat felvonultatva mutatja be komplex módon a Vajdaság teljes történetét, annak művészet-, művelődés-, sport-, színház-, filmtörténetét, néprajzát és nyelvészetét. A vajdasági Tricikli egyik szervezője, Oláh K. Tamás nemcsak a biciklitúra szolgálati közleményeinek közlőjeként, hanem a kiadvány színháztörténeti fejezeteinek jegyzőjeként is felbukkant a beszélgetésben néhány percre.

A kerekesek és az autósok megérdemelt pihenőjére, a közös ebédre a helyi Texas Vendéglőben került sor. Itt a rég lejárt naptáron Jockey Ewingot idéző viseletben pompázó Tito és egy másikon a texasi olajmágnások képei szelíd harmóniában pihentek a falon, felidézve néhány ellentmondásos pillanatot a nyugat-mániás, Richard Burtonnel haverkodó marsall életéből. Az idejétmúlt kalendáriumok meséltek a kulturális mixitás szép utópiájáról, a testvériség-egység egykori ideájáról is. A délutáni programok a terv szerint a Kiss-Bús tanyán folytatódtak volna, ám az itt szép számmal összegyűlő közönséget szó szerint be is kergette az eső a portára. Így bár némi zökkenővel, ám még tarható csúszásokkal folytatódott az irodalmi beszélgetések sora.

A gyönyörű lovas tanya házi szörpökkel és lekvárokkal kényeztette, kéthónapos kiskutya látványával gyönyörködtette az ide menekülőket. Az elemek tombolása közepette kissé elsikkadtak a némiképp bátortalannak tűnő Szabó Réka Dorottya kérdései, annál inkább fittyet hánytak a speciális körülményeknek Bíró Tímea válaszai, aki Hosszú című verseskötetét félig-meddig saját magát moderálva mutatta be, a valóban hevesen zuhogó eső zajában. Az „esőszünet” után a mindig slágfertig Berényi–Herédi–Oláh-trió vette át a szót. Ezúttal Híd-szerkesztői minőségükben vázolták fel a lap történetét, vele együtt saját irodalmári pályájukat, a Híd-körtől indulva a jelenben érvényesülő tendenciákig, a periodika markáns karaktereinek felvázolásásig. A mindig is meglévő erős vizualitás szóba hozása mellett a szerkesztők hangsúlyozták a hiánypótló szerepek erősödését, köztük a naprakész színikritika meghonosítását, beszéltek az újjá fazonírozott orgánum teoretikus és formanyelvi törekvéseiről. Valóban, ez a helyszínen közkézen forgó lapszámokból is észlelhető volt, a folyóirat őrzi régi hagyományát, amelyben a nyitottság és a progresszivitás sosem a tradíciót kizáró fogalmak voltak, nem azok most sem.

A délutáni etapban a bringásokra további kétórás kerekezés várt, a Tricikli Fesztivál záró programjai a Cserkésztelepen voltak. Itt Aaron Blummal, Gömöri Eszterrel és az e napon fáradhatatlan Oláh K. Tamással hallgattak meg beszélgetéseket a rendületlen fesztiválozók. E sorok írója erről a szakaszról már csak csekély tudomással bír, bár eljátszhatná most a helyszínik szerzőinek klasszikus trükkjét, amelyet bevetve, a részleteket kicsit elkenve, nyugodt lelkiismerettel írhatunk olyan alkalmakról, amelyeken nem vagy csak félig jelentünk meg. De nem teszi, inkább beismeri, hogy az autókonvojjal ugyan a Cserkésztelep felé, de inkább az eső után kissé hűvös Tisza mellé hajtott. Ott pedig, más vakmerő vállalkozókkal együtt, megmártózott a kánikula után kifejezetten jólesően hűs habokban. A két esemény a Cserkésztelepen és a közeli halászcsárdában is kitűnő vacsorával zárult. Vasárnap pedig, amíg a bicikliző vasemberek talán még fájó izmokkal heverésztek az ágyban, a VMDOK-DOSZ csapata elindult Horgoš 2 felé.

Kovács Kriszta

A fotók Kovács Krisztina, Ludmán Katalin és Seres Lili Hanna felvételei