KARÁCSONYFA Nagyapa Jézuskája egy mesekönyvet tett nekem a karácsonyfánk alá. Azonnal elkezdtem olvasni. Azt mondtam nagyapának, én is író szeretnék lenni. Ő erre megvakarta kopasz fejét, s csak annyit mondott, hogy az írók olyanok, mint a büszke fenyők, mindegyiknek az az álma, hogy karácsonyfa legyen belőle, amit kivágnak, majd feldíszítik, ajándékokat raknak alá, hogy végül, karácsony után kihajítsák a kitárt ablakon. Nagyapa szavai elgondolkodtattak, s nekifogtam ennek a mesének a megírásához. Olyan számomra ez a mese, mint a fenyőfán felejtett szaloncukor, amit megtalál a kisöcsém, s azt hiszi, ez a legfinomabb szaloncukor az egész világon. REPÜLŐGÉP Nagyapa csak olyan repülőgépbe lenne hajlandó beülni, ami verdes a szárnyaival, s aminek tolla van, mert a madár sem repül addig, amíg meg nem tollasodik. Nagymama ellenben azt állítja, nagyapád olyan repülőbe ülne bele, amit két ökör húzna a mélyszántott földön, hiszen fél a magasságtól. Azt hiszem, ha nagyapának szárnya lenne, nagyanya nem nézné többé madárnak. A FÉLIG ÜRES POHÁR Azt olvastam az okostelefonomon, hogy aki nem tud örülni a félig üres pohárnak, az borúlátó, vagyis pesszimista. Bizony az én nagyim nemcsak borúlátó, de még dühös és boldogtalan is ilyenkor. Hát még akkor, ha semmi sem hiányzik a pohárból! Ő akkor örül, ha teljesen kiürül a pohár, ha egy csepp sem marad benne. Hogy mi? Hát a bodzaszörp, amit maga szokott készíteni, s amivel a barátnőinek kedveskedik, ha meglátogatják. A JOBB ÉS A BAL A kiselsős Ferike nincs túl jóban Annácskával, de szeretne udvarolni neki. Odamegy hozzá, s így vall szerelmet: – Gyönyörű a bal szemed, de van egy jobb is. A bal fülecskéd mindent hall, de van egy jobb is. A bal kezed bársonyos bőrű, ám megint csak ott egy jobb. De a szívednél nincsen jobb! Annácska erre úgy dönt, jár Ferikének egy újabb lehetőség. Jobban mondva, ma mégse zavarja el. PAJTI Az én pókhasú nagyapámnak, aki több, mint száz kilót nyom, van egy Pajti nevű kutyája. Régi cimborája, Gazsi bácsi ajándékozta neki, vagy fél esztendővel ezelőtt. Amikor újra eljött hozzá látogatóba a barátja, majd leesett az álla. A vézna kutyus helyett egy kövér eb nézett rá vicsorogva. Mi történt a Pajtival? érdeklődött nagyapámtól. Csak annyi, hogy megemberesedett, válaszolta nevetve nagyapa. Hogy nézne ki, ha egy kövér embernek sovány kutyája volna? A fél falu a szájára venne. Azt mondanák, telhetetlen vagyok, mindent eleszek a kutya elől.