KÖRTEFA Nagyapa szerint olyanokká kell lennünk, mint a lombhullató fák. Ahhoz, hogy újra átélhessünk minden szépet és jót, meg kell szabadulnunk mindentől, terméstől, levelektől, sőt, éppen akkor, amikor a leghidegebb téli napok közelednek. Enélkül nincs igazi ébredés, megújulás, hangoztatja a temetőben mindenszentek napján, szülei, vagyis a dédszüleim sírjánál. Apu már alig várja, hogy nagypapa befejezze a mondandóját, mert már sietne haza, kivágni a kertben a kiszáradt, öreg körtefát, amiről öröm volt leesni, hiszen ilyenkor mindig a körte aromás ízét éreztem a fájdalom helyett. A CÉKLA FARKINCÁJA Nagyi, amikor odateszi főzni a céklát, hogy finom savanyúság legyen télire, nagypapa mindig kioktatja, a farkincájára vigyázzon, mint a szeme fényére, anélkül ugyanis főzés közben elvész a cékla értékes leve, a benne lévő vitaminokkal együtt. Ezt még vagy száz éve olvasta az egyik lapban, azóta termel céklát. Nagyi fejcsóválva ránéz, s csak ennyit mond: Elfelejtetted, hogy a híres farkinca nélkül szedted fel a kertből valamennyit, ráadásul úgyis csak én eszem belőle, mivel te ki nem állhatod az ízét. CSILLAGOK Nagyapa azt mondja, amikor először látta meg nagyanyát, szemében egy földön kívüli, káprázatos csillag ragyogott, még a Napnál is fényesebb. Ám amióta elvette feleségül, az a csillag nappal és éjjel is láthatatlan, még csak nem is pislákol. Nagyi erre kidülledt szemekkel válaszol nagyapának: – Pedig tudhatnád, hogy a csillagok akkor is ragyognak, ha nem látjuk őket. FOTÓK A szekrényben, a ruhák mögött ráakadtam anyu alapiskolás osztályképeire. Nagyon meglepődtem, mivel mindegyik képről hiányzik, kivágta magát egy ollóval. No, most végre átláthatok rajta, gondoltam elégedetten. Ám hogy miért őrizte meg a képeket, az még nekem is talány. Talán mert igaz, hogy a fotókról eltüntette magát, az üres helye azért ott maradt, kézzelfoghatóan. SZÁLKA Nagypapának gyalulás, fafaragás közben szálka ment a tenyerébe. Nagyanya elővett egy tűt, hogy a szálkát kiszedje vele, amitől nagyapa falfehér lett, alig kapott levegőt. Nekem meg végig kellett néznem, hogyan szenved szegény. – Nagyon fáj? kérdeztem tőle együttérzően. – Csak ahogy a borosüvegnek fájhat, ha nagyapád a dugóhúzóval kihúzza belőle a dugót, hogy felönthessen a garatra – felelte bölcsen a nagyanyám. SZAPPAN Anya rendmániás, állandóan takarít, mosogat, fertőtlenít. Azt mondja magáról, a szerencse a tenyerén hordozza. Apu szerint anya inkább egy szappan. Akkor kerül a szerencse tenyerébe, ha az lemossa róla a szerencsemalac trágyáját. Bár, ha meggondolom, anya sikamlós is, biztosan kicsúszik a szerencse tenyeréből.
