Tiszatájonline | 2022. július 31.

Fellinger Károly gyermekversei

RÉMÁLMOK

A nagypapa mesélte, 
hogy utálta a göndör haját 
gyerekkorában,
rémálmok gyötörték miatta,
de amióta kopasz szegény,
szívesen átélné újra
ezeket a rémálmokat.



KIFOGÁS

Nagyi azt mondja,
etessem meg virslivel a
fél éve eltemetett kiskutyusát.
Mikor próbálom elmagyarázni neki, 
hogy Bodri már a mennyekből néz minket,
azt mondja, túl élénk
a fantáziám, 
mint a költő Petőfi Sándornak.
Ahelyett, hogy a Bodrit megtalálnám,
csak a kifogásokat keresem.



KÁBEL

Nagyi vett a karácsonyfára
színes égőket.
A hároméves unokája, Dorka
megkérdezte tőle, hogy
hívják, mi a nevük
ezeknek a tüneményeknek. 
Nagyi csak ámult, majd azt válaszolta,
az egyik napsugár, a másik csillag.
Értem, felelte Dorka,
de mi a vezetéknevük?
Erre bejött nagyapa,
és mint egy televíziós kvízműsor
nyertese, magától értetődően
kibökte az egyetlen jó választ,
hogy hát a kábel.



KÁNIKULA

Apa elhagyta anyát egy kis fiatal
cicababáért. Amikor elvisz magá- 
hoz, mondom neki, inkább költözzön vissza
hozzánk, az anyu biztosan megbocsát, hisz

a szappanoperákban is gyakori az 
lyesmi, anyu ezeket is elnézi, 
miért ne nézné el a baklövését, az
övét, akit mindenkinél jobban szeret.

Apu azt mondja, akkor jön vissza hozzánk,
ha nyáron majd piros hó esik, ha elmegy
a józan esze, majd kimegy rágyújtani.
Amikor visszatér, az asztalon három 

piros gyurma hóember várja. Azt kérdi,
mit jelentsen ez, mire vállat vonok, s csak
annyit mondok neki, csoda történt, piros
hó esett ebben az eszement melegben.