BOLDOGSÁG Amikor nagyinál nyaraltam, mindig kiabált, ha kimentem a többi lánnyal a helyi tóba lubickolni, fürödni. Azt mondta, mély ez a tó, nem szeretné, ha beléfulladnék. Ha mégis szót fogadtam neki, nagyapa azt motyogta az orra alatt, hogy na, most végre úszik a nagyi a boldogságban. Igen ám, de az a boldogság csak a térdéig érhetett. KÖLTÉSZET Ferike szerint a legnagyobb élő költő a világon a krokodil, hisz az ő tréfás versein krokodilkönnyeket lehet ejteni. Azok a bácsik, nénik, akik író-olvasóra járnak az iskolába, nem is költők, se nem írók. Előbb meg kellene halniuk, hogy azokká legyenek, és bekerüljenek az olvasókönyvbe. FENEKETLEN Apa azt mondja, csináltat egy feneketlen kutat, pedig még az ovisok is tudják, hogy aminek nincs feneke, abból elcsurog a víz. Apa azt meséli, a szél, amit kiengedett tavasszal a zsákból, ha elfárad, és hideg van, lepihen az üres zsákra, és a madzaggal takarózik. Én tudom apuról, hogy ő a szél helyében inkább visszabújna a zsákjába. CSALÁDFA Apa eldicsekedett a rokonoknak, megcsinálta a fia, vagyis az én családfámat, visszavezette egészen a Mohácsi vészig, s hogy büszke lehetek az ősökre. Nagyapa, az apósa, aki ki nem állja aput, tréfásan megjegyezte, azért nem ártana, mint minden valamirevaló fát, ezt is megnyírni tavasszal. Lenne is ötletem, hogy melyik ággal kellene kezdeni a nyírást. Majd odaszólt nekem, menj, Karcsika, a kamrába, s hozzad is a metszőollót, amilyen ügyes vagy, biztosan megtalálod, hisz kiköpött olyan vagy, mint amilyen én voltam ennyi idősen. HASZNOS TUDNIVALÓK A dédipapi szerint az ő székelykáposztája hét nyelven beszél, csak szlovákul nem, pedig így beszélnek itt, ahol élünk. A főzés végén, miután lehajtott pár deci kisüstit, ő még mandarinul is folyékonyan tud. Egyedül az nem érti őt, aki nem tudja, hogy a mandarint meg kell pucolni, el kell távolítani a héját.
