PIROS HÓ Apu és anyu összevitatkoztak, aminek az lett a vége, hogy apu elköltözött. Másnap sms-t írt anyunak, mindenért elnézést kért, csak bocsásson meg neki. Én is kértem anyucit, béküljenek ki, közeledik a karácsony, szeretném, ha apu visszaköltözne. Anyu azt válaszolta, majd akkor, ha fehér hó helyett piros fog hullani. Erre a piros színű gyurmából csináltam egy piros hóembert. Amikor anyu meglátta, nem hitt a szemének. Én meg azt mondtam neki, nem tehetek róla, ha piros hó esik, az ember olyan színű hóból építi a hóembert, amilyen van. AJÁNDÉK A kisovis Ferike azt meséli nekem, hogy valójában nem a Mikulás teszi az ajándékot a csizmájába, hanem az apja és az anyja. Mondom neki, ez nem éppen így van, a Mikulás hozza az ajándékot, amit előtte az apja és az anyja megvásárolt, mivel a Mikulás szegény. No akkor, válaszolja Ferike, vegyünk neki egy nagyobb zsákot, mint amilyen van neki, hátha jövőre meggazdagszik, s még több játékot, édességet hoz. Igaza lehet, hiszen az ovis néni is mondta, hogy az apró ajándékok erősítik a barátságot. CSODA Anyu csizmát szeretne vásárolni nekem. Azt mondja az eladó bácsi anyunak, hogy a barna csizmát próbálja a lábamra. Ennek örülök, mivel az tetszik nekem is a legjobban. Amikor felveszem, újra megszólal az eladó bácsi: – Asszonyom, ez még jövőre is jó lesz a legénykének. Meglátja, lehetetlen elkoptatni. Egy valódi csoda. Csak ezt ne mondta volna. Ugyanis az anyu szerint minden csoda három napig tart. CSERESZNYEFÜGGŐ Nagyapa cseresznyét szed. Megígérte, hogy talál nekem cseresznyefüggőt. Látni rajta, bizonytalan, nem tudja kiverni a fejéből, hogy a kettes létra, aminek a tetején áll, izeg-mozog alatta. Pedig minden a fejben dől el, ahogyan a nagyi mondaná. LÉTRA A tanító néni azt mondja, az áll jól köztünk számtanból meg olvasásból, aki használja a fejét. És hogy ő bizony belelát a fejünkbe. Akkor azt is láthatná, hogy ott dől el minden, talán még nagyapa kettes létrája is, ha éppen rá gondolok.
