tiszatáj | 2020. október 23.

Fellinger Károly gyermekversei

Amikor anyuci
pocakjában voltam,
nem csak két szeme,
füle, keze meg lába
volt anyunak,
hanem két szíve is.
Ezt az ultrahangos doktornő
is igazolhatja.
Neki van egy masinája,
ott hallotta, hogy egyszerre
dobogott mindkettő.

Szív

Amikor anyuci

pocakjában voltam,

nem csak két szeme,

füle, keze meg lába

volt anyunak,

hanem két szíve is.

Ezt az ultrahangos doktornő

is igazolhatja.

Neki van egy masinája,

ott hallotta, hogy egyszerre

dobogott mindkettő.

A hegy

A múltkor megmásztuk a nagyapával

a közeli kopár hegycsúcsot.

Mit mondjak,

nem volt könnyű,

nagyapa jól megizzadt,

én meg csak egy kicsit.

Mikor felértünk,

egészen föl, a csúcsra,

mintha egy nagyon magas színpadon lettünk volna!

Meg is kérdeztem nagyapát:

Ugye azért kecmeregtünk fel ide a magasba,

hogy mindenki minket lásson?

Nagyapa megtörölte a homlokát,

és lihegve mondta:

Nem, Gyurika, hanem azért,

hogy lenézzünk a völgybe,

és hogy mi lássunk mindenkit.

Akkor le is néztem a völgybe,

de ott az égvilágon senkit sem láttam.

Azt hiszem, ennyit

lent is láthattunk volna,

csak közelebbről.

Mindennek a legalja

Mama szerint papa mindenből

gondot csinál,

csak a dolgok rossz oldalát nézi.

A papa erre azt mondja,

hogy a mama nem előrelátó.

Addig-addig mondogatják

mindketten a magukét,

míg a mama ráun,

lemegy a kertbe és mérgében kiás

egy zsák földet a virágainak.

Közben azt mondogatja:

Ez már mindennek a legalja!

Aztán hívja a papát,

hogy cipelje föl a zsák földet a teraszra.

A papa meg dünnyög, zsörtölődik,

azt mondja, ki tudja,

mi van abban a földben,

és főleg mi van a legalján,

nem jó az a virágoknak.

A mama erre otthagyja a zsákot

és fölfelé indul.

Hogy mi lesz a földdel meg a legaljával?

Honnan tudjam?

Már megint mondják a magukét.

Titok

Van egy óvódás húgom, Annácska.

Nagyon tud cirkuszolni,

bár apu szerint csak hisztis.

Ma megint cirkuszolt,

mert anyu rossz programot

állított be a mosógépen,

és Annácska rózsaszínű pulcsija

jól összeugrott.

Akkora lett, mint egy babapulcsi.

Annácska meg csak mondta, mondta, kiabálta,

hogy: Ugyanolyat akarok, másikat!!!

És nem engedett a negyvennyolcból.

Csak azt nem értem, mire lenne jó neki

két összement rózsaszínű pulcsi.

No de maradjon ez a lányok titka.