Tiszatájonline | 2022. március 1.

Feldolgozni a feldolgozhatatlant

VÁRNAGY MÁRTA: KAPUZÁBÉ

GULISIO TÍMEA KRITIKÁJA
Nem vagyok sem bölcsész, sem irodalomtudós. Csak egy író, olvasó ember. Nagy örömmel vettem át Várnagy Márta dedikált kötetét. A könyv hatással volt rám. Ugyanakkor, talán éppen ezért felelősség írni róla. Mártának Parnasszus Könyveknél, 2021-ben megjelent Kapuzábé az első kötete.

Nem zöldfülűként írta meg, egy élet tapasztalatát sűrítette bele. Gondosan válogatta, leszűrte, érni hagyta, lepárolta. Korok és generációk találkoznak, elevenednek meg. Mintha egy régi filmet színeznénk, árnyalatonként bontakozik ki a kép. De nem úgy restauráljuk, mint egy freskót. Nem kívülről, létrára állva, hanem a részeseiként. Egyszerre vagyunk kívül és belül, a történelmi helyzetekben, és a tudattalan legmélyén. Két valóság elegyedik itt, és egyik sem igazabb vagy igaztalanabb a másiknál. Az elbeszélőnek tőle elvitathatatlan valósága van. 

A Kapuzábé vékonyka kötet, rövid, egy-két oldalas szövegekkel. Egy család történetének szeletei. Nem hagyományos próza, már-már prózavers. Egy magyar család tragédiái. Az ember elválaszthatatlansága a kortól, amibe beleszületett. Elválaszthatatlansága a helytől, ahová született. Erdély, Dorozsma, Szeged. Mi van akkor, ha mégis elválasztják, amit nem lehet elválasztani? Az elszakadás fájdalma a kötet visszatérő motívuma. Elszakadás hazától, gyermektől. Sok halál. Nagy szavak, pátosz nélkül. Talán ettől is páratlan a kötet. Fáj, de nem sír, nem ömleng, nem nosztalgiázik. Elmesél. Levéltári adatokkal támaszt alá. Tárgyilagosan. Háborúk, perlekedés. Mindannyiunk ősei átélték. Ám ki az, aki ilyen pontossággal utánanéz mindennek. Olvasás közben elszégyelltem magam, hogy alig tudok valamit a családomról, a hézagokat legendákkal töltöm ki. Elfog a vágy, hogy kutassak. Ugyanakkor félnék szembesülni a valósággal. Tudni őseim esetleges politikai szerepvállalásáról, eltitkolt gyerekeiről, egymás kisemmizéséről. Nem akarom magam szégyellni helyettük, és ami még rosszabb, nem szeretném viselni hétköznapiságuk súlyát. Hogy mi is csak olyan család voltunk, mint a többi, olyan problémákkal, bűnökkel. Várnagy Márta könyve bátorságról tanúskodik.

Család, magyar család. Fontos, hogy magyar. Magyarsága természetes tulajdonsága, nem kérkedés eszköze. Egyetlen alkalommal csúszik csak át – majdnem – a szentimentális Tündérország-romantikába. Ám én még ezt a részt is szeretem, a háborítatlan tisztaság, mint idilli létállapot jelenik meg. 

Várnagy Márta mesél, szinte hallom. Lassan, fáradt hangon, nagy szünetekkel. Mint a titkok tudója. „Valld meg nekem kapuzábé, ki jár este melletted bé”, mondja az öregember a címadó novellában, az ajtófélfába kapaszkodva. Nem véletlen a népdali utalás. Már van mibe kapaszkodnia. 

A kötet négy részre tagolódik: Forgatás, Szakadát, Jegyesoktatás, Miért ne. Ha a műveket szabadversekként olvassuk, a négy egység négy ciklusként is értelmezhető. 

Az első szövegegység, a Forgatás kezdő, Filmszalag c. darabjában a főszereplő, Anna egy fotóalbumot nézeget. A képen szereplő színésznő az 1942-es razzia és tömegmészárlás idején Újvidéken lépett fel, itt készült a fotó. Azután szerepelt az eseményeket megörökítő Hideg napok c. filmfeldolgozásában is. Anna, aki a színésznő leszármazottja, elindul ezen a nyomon. Dokumentumokból, más emberek emlékeiből próbálja összeállítani a kirakós darabjait, belehelyezkedni rég halott emberek világába, filmszerűen életre kelteni a régi történetet. Olyannyira, hogy érzem fülemben a bombák sivítását, orromban a színésznő parfümillatát.

A Hangalaktól kezdve a Szakadát darabjai között balladisztikus kihagyásosság, már-már homály összekötőként funkcionál. Erdélyi népballada. A maga tragédiáival és homályával. „És aznap eltelt ezer év megint. Itt az elbeszélésnek azt kellene bemutatnia, milyen zaklatott, dúlt volt a lelkem, akárha orkán söpört volna rajta végig, de nem tudom elmondani. Akkor az foglalkoztatott, hogy elfelejtettem juhtúrós galuskát főzni egyik ügyfelemnek, érlelt juhtúróval. Lehet, más is volt már így, csak ne kelljen észrevenned, hogy elbasztad az életed, miközben minden veled történik, soha nem mással.” Tényleg száz meg ezer évek telnek el. A történelem folyama megy, és közben sok embert magával sodor. Ők ebben vétlenek, ám azért a személyes döntések felelőssége sem elhanyagolható. Mert ha nehéz és áldozatos is, ki lehet maradni abból a seregből, abból a pártból.

A Jegyesoktatás emblematikus darabja a Fegyelmezetten. Néhány oldallal előtte az Alsóvárosi Madonna. Mindkét írás tematikája az anya-gyermek tragédia. Ám míg az Alsóvárosi Madonna karjában gyermekével hal egy házukba csapódó bomba által, a Fegyelmezetten c. írásban az édesanya életben marad. Az orvosok meglehetősen tárgyilagosan beszélnek halott gyermekéről. „Szepszis jó lesz, kérdi kínlódva. Hullaszag leng, mélyen letüdőzöm, mögöttünk a boncterem ajtaja szélesre tárva, bádogasztalokon halottak. Igyekszem fölfogni a kérdést, és mintha bádognyakam lenne, úgy fordítom a fejem. Valahol itt van a gyerekem, hátha láthatom. A hangom bádoghang, amikor megszólalok. Jó lesz a szepszis, igen.”  Így megy ez. És az elbeszélővel együtt kénytelenek vagyunk beletörődni.

A Miért ne c. záró egység számomra kilóg a többi közül. Néha átcsap dokumentarizmusba, és ezt az olvasó vagy elbírja, vagy nem. A családtörténet anyai ágának elbeszélése stíluselemként tartalmazza a fonetikus beszédmódot, a dorozsmai tájszólás ízességét. A fejezet/ciklus mintha történelmi adatokkal hozzákötné a szürrealista szárnyalást a kő kemény rögvalósághoz. 

A nemrég elhunyt Kabdebó Lóránt utószavában olvasható: „(Várnagy Márta) Vállalt mestere, Turczi István szigorú iskoláit is kijárta. Megtanulta, hogy szövegében egy felesleges szónak sem szabad maradnia. Pontosnak és szabályosnak kell lennie. Most elkészült kötetével, amely végre belső bírósága előtt is megállta helyét.” Most talán minden a helyére került. Vagy inkább, csendesen fáj tovább. 

Nagyon divatos mostanság transzgenerációs traumákról, sőt, a traumák DNS-beli öröklődéséről beszélni. Tudományosítani azt, ami csak a lélekre tartozik. Ám emögött is a megértés vágya rejlik. A miérteké. Ha már nem is tudunk változtatni a múlton, legalább ismerjük, és vele együtt magunkat is. És próbáljuk feldolgozni a feldolgozhatatlant. 

Gulisio Tímea


Parnasszus Kiadó

Budapest, 2021

134 oldal, 1890 Ft