tiszatáj | 2019. június 15.

„Ezek a sorok kicsit olyanok, mint a free jazz”

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel.

A kötetbemutató első néhány percében Lanczkort nem rég elhunyt barátjához, Térey Jánoshoz fűződő kapcsolatáról kérdezte Klajkó. A szerző röviden mesélt barátságukról, munkaviszonyukról – Lanczkor új kötetének fülszövegét is Térey jegyezte. A költő elmondta: „fura barátság volt, mert viszonylag ritkán találkoztunk. Ő Budapesten volt, én meg Szegeden. De talán pont ettől volt olyan intenzív is.” A beszélgetés során Térey neve újra és újra felbukkant egy-egy szöveggel vagy a kötet létrejöttével kapcsolatban.

Klajkó kérdései három nagyobb téma köré szerveződtek a beszélgetés során, így például szó esett a kötet tartalmáról, struktúrájáról, valamint azok címmel való kapcsolatáról; arról, milyen hatásokból merített a szerző az írás során; valamint Lanczkor társművészetekhez és más kultúrákhoz való viszonyáról is.

Lanczkor szerint, mivel az első lírakötetei szorosan követték egymást, majd a versírás szempontjából egy nagyobb szünet következett az életében, így igénye lett valamiféle rendezésre. Ennek az eredménye lett – új versekkel is kiegészülve – a Monolit. A szövegek minimális átírásokkal kerültek be a kötetbe, és a válogatás során Lanczkor szem előtt tartotta azt a fiatal szerzőknek adott tanácsát is, miszerint

„ha egy szöveg kapcsán válogatásnál felmerül, hogy esetleg ki kéne hagyni, akkor azt ki kell hagyni.”

A beszélgetés során szóba került, mi tartja össze a verseket, hiszen a szövegekben megjelenő sokféle téma miatt kissé széttartónak tűnhet a koncepció. Ezt az összetartó erőt Klajkó a motívumok – például a sár – felől közelítette meg, de Lanczkor szerint sokkal inkább a nyelvi és formai hasonlóság, a versek ritmikussága teremti meg a koherenciát, ami (főleg a harmadik kötetnél) a szövegek jambikus lüktetésből fakad: „van rím, de ugyanakkor ezek a sorok kicsit olyanok, mint a free jazz – van valamiféle ritmuskeret”.

Klajkó Lanczkor tájlírájával kapcsolatban az elődnek tartott költőkre volt kíváncsi, a szerző szerint viszont ezek a szövegei nem az irodalmi hagyományból, hanem a személyes, falusi, balatonhenyei életéből származnak. Mint mondta, az ottani környék, a vidék szinte kaotikus tájképe nagy hatást gyakorolt rá, akárcsak az erdők, amelyek valamiféle szívóerővel hatottak rá. Ezek a tapasztalatok – Klajkó szerint – a testtel íródnak össze a versekben, így a kérdése is arra irányult, hogy mennyiben merített Lanczkor a kortárs testelméletekből. A szerző elárulta, hogy direkt módon nem emelt be ezek közül, sőt, valójában próbálta kizárni valamiképpen a lírájából ezt az elméleti keretet.

A természet hatása mellett a képzőművészet fontosságáról is kérdezett Klajkó. Lanczkor elmondta, a külföldi galériák nagy jelentőséggel bírtak számára a festészeti források szempontjából, más vizuális művészetek ellenben kevésebb benyomást tettek rá; a film például egyáltalán nem, a fotó pedig csak kismértékben.

Ezek mellett Lanczkor az indiai élményeiről is mesélt a közönségnek, amelyek szintén nagy hatást gyakoroltak a költő szövegvilágára, sőt, még regényeiben is megjelenik az indiai kultúra iránti érdeklődése.

A beszélgetés záróakkordjai Lanczkor jövőbeli terveire irányultak, konkrétan a naplóira. A szerzőtől megtudhattuk, hogy a kiadásuk nem várható, így maradnak az asztalfióknak.

A kötetbemutató után a Los Reyes Católicos, a Médeia fiai alapítóinak, Lanczkor Gábornak és Lengyel Zoltánnak új zenei experimentuma játszott.

Borbíró Aletta

     

Fotó: Höffler Norbert