Tandori Dezső és a szilveszter

Ne lőj az ülő madárra!

Jó arra gondolni, hogy van valaki még, aki a magyar irodalmat úgy szereti, ahogy van, nincsenek skrupulusai. Azaz: ha vannak is neki ilyenjei, uralkodik rajtuk, féken tartja őket. Nemcsak tudja, mit jelent a szöveg öröme, hanem megéli. S kedvet csinál írásaival az olvasáshoz. (Már akinek! Mondja másik énem.) Igen, először persze meg kell szokni ezt a viszonyulást, amit TD installált.

A KLEE-MILNE VAZLATKONYVBE
Elindulunk most szelíd tájakon,
Nem is akarunk másfélékhez érni.
Rímhelyzet jön: megnyugtató a régi,
Mindig megújítható alkalom

Azután valóban, kezd ízleni. Mint egy régen kóstolt étel, egy régen látott táj. Ő tényleg a textus virtuóza. Nem a történetek szövögetője. Bár ez sem áll távol Tőle. Hiszen Az emberiség végnapjait fordította. Meg A tulajdonságok nélküli embert. Ő a leg-gondolatgazdagabb írónk, csak ritkán szerette, ha nagy a felhajtás. Inkább szeret a szobában írni. Mint az utcán tüntetni vagy a tévében szerepelgetni. A lóversenyt és a presszókat kivéve.

Tehát! Ha arról kérdezzük a nagyérdeműt, hogy mit ért irodalom alatt? S van-e köze az együttérzésnek, a nagylelkűségnek vagy a jellemformálódásnak a literatúrához, akkor az olvasó nép tanácstalanul hümmög. Pedig azt várja, amit belül érez is, és amit azonban nem tudatosít amúgy, hogy létélmény birtokosává váljon az olvasás által és a fentebb említett dolgok ebben a létélmény-teásdobozban benne legyenek. Hogy ajándék legyen az olvasás. Ne frusztráció, ne okoskodás, hanem öröm, és a problémamegoldó motívumokra való ráakadás. S ezt Tandori nyújtani tudja. A Miért élnél örökké? című kötet ezt boncolgatja. A Még így sem szintén. A Töredék Hamletnek persze a rajongók kedvence, de az Egy talált tárgy megtisztítása is tetszene Heideggernek, meg Husserl Úrnak, ha olvashatták volna.

Tehát a nyelv. Ami tele van ízlelőbimbóval. Érzékeny, hús-vér műszer. És a beszéd, ami permanensen újraírja önmagát. Egy és ugyanaz? Majdnem. Hiszen a fejünkben lakó hang érzékeli a kimondott színeket. Van olyan hal, a kárász vagy a harcsa? Hogy minden bőrfelülete ízlel. Ha elmegy mellette egy medúza vagy egy csuka, és hozzáér őkelme pikkelyeihez, rögtön tudja, milyen hangulatban vannak. A lelkünkben lakozó szépérzék meg rögtön megborzong, ha bármilyen eszményi dolog vagy szellem, közeleg a receptoraink felé. Tandori Dezső erről tanít minden versében és esszéjében. S műfajt teremtett, nemcsak stílust. És mindehhez az elegancia. A logosz tisztelete. A méltóság, amivel egy írónak rendelkeznie kell. Ezek magas színvonalon működik Nála. Nem kellett tennie ezért semmi mást, csak írnia.

S miért a madarak? Miért a lovak? És a plüssmackók. Meg: a gombfoci?  Ezt nem kell túl- dimenzionálni, mondta. Mindenki másképp csinálja. Egyik szilveszter este felhívott, mi van a kötetével? Ami a Tevan Kiadónál készült. S azt kívánta újévre, hogy ne történjen semmi senkivel, csak lehessen ülni a fotelben és lapozgatni a „spenótot”.

2

Szövegkijárat

Létezik egy történet, aminek nincs szüksége időre. Elbeszélés, ahonnan még senki nem jött vissza. Az emberek belemennek, élvezik, hogy körülfogja őket, lubickolnak a míves kontextusban. Nem néznek az órájukra, bámészkodnak, belevesznek a mozzanatokba, a tűnődésbe. Elidőznek egy-egy hangulatnál, heverésznek a konnotációk ágyán, belekóstolnak a kapcsolatokba. Közben elkalandoznak a gondolataik, nemcsak a cselekmény nyomvonalán haladva. Hanem. TD világa: a történet nélküli történések, létezési formák félszigete. Egyrészt belenyúlik a tengerbe, a szellemi óceán nyugodt szívverésébe, az éggel folytat dialógust, másrészt nagyon is evilági, földi. Altatót dúdol este az írógépnek. S gondol a topmodell szomszédasszonyra, aki kisszobája másik oldalán aludni próbál, de nem megy neki, mert épp romantikát szeretne.

Máris eszünkbe jut, hogy ők a többes szám, már szinte tömeg: van közöttük fiatal ékszerész férfi, Madonna-forma takarítónő, pizza futár és orvos, rendszerint szombaton veszik a kezükbe az újságot, ami tartalmazza az ominózus írásművet. TD szíves recenzióját Kántor Zsolt: Aggályok című könyvéről. Körülbelül egy időben dőlnek le, ebéd után egy óra körül, az ágyra, hogy elolvassák az újságot, szinte egyszerre lapoznak oda, ahol a szövegkijárat található, közben megy a tévé, a laptop is nyitva, de ők egyelőre mind ragaszkodnak a régimódi papírlapokhoz. Ez szép. Nietzsche is méltányolná, meg Szókratész is.

TD szilveszterkor általában sétált. Majd megivott egy kávét és megírta esedékes miniesszéjét a Könyvvilágba.

Medvéink olyanok, akárha minket
Nem látott volna még-még soha senki!
És ez-ez szelíd dolog. Nem jelenti
Azt, hogy hiányzik Bizonyos Tekintet.

(Se/vagy mi, se/vagy ők)