Tiszatájonline | 2020. december 16.

Ernesto Rodrigues: Újrakezdés

Egy vírus körbejárja a földet.
Hosszú a lappangása, akár
ennek a versnek. Nem pusztul
el születéskor, mint más pórul
járó nyomorultak. Nem éhínség,
mely egyéb milliók életét hizlalja.
Klímakatasztrófa, szenny, bombák –
épp elég kárt okoznak. De a világ
átalakulóban. Talán attól fél, hogy
a gonosz vírus hirtelen mindenkit
átvág, aki nem, nem képes belátni,
rabul ejtette a kapzsiság hálója.
[…]

 

Ernesto Rodrigues (1956) portugál író, költő, fordító és esszéista. Többek között Kertész Imre és Krasznahorkai László portugál fordítója. Legutóbbi kötete magyarul: Előre nem látható múlt (2020).

Egy vírus körbejárja a földet.

Hosszú a lappangása, akár

ennek a versnek. Nem pusztul

el születéskor, mint más pórul

járó nyomorultak. Nem éhínség,

mely egyéb milliók életét hizlalja.

Klímakatasztrófa, szenny, bombák –

épp elég kárt okoznak. De a világ

átalakulóban. Talán attól fél, hogy

a gonosz vírus hirtelen mindenkit

átvág, aki nem, nem képes belátni,

rabul ejtette a kapzsiság hálója.

Több millióan zárkózunk be otthon,

rettegve a láthatatlan szörnyetegtől.

A hajléktalanok hová rejtőznek?

Merre iszkolnak a tőlünk idegen

világ szerencsétlen menekültjei?

Nincs bárka az általános özönvízben,

amit egymás közt terjesztünk, saját

lélegzetünkkel ontva magunkból a

gyilkos cseppeket minden öleléssel,

hiába mossuk kezeinket, ügyelve

a lelki higiéniára. Ebben a hálóban

nem ficánkol hal, csak fertőző óceán.

Senki sem áll készen a háborúra,

ami túl rövid csatának ígérkezett.

Az új ellenség jóval kifinomultabb:

nem szed annyi áldozatot, mint a

jövőt felemésztő környezetszennyezés

és öngyilkos merénylők a fosszilis

olajban tocsogó diktatúrák vigyorával.

Mégis bekerít minket észrevétlenül

ez az elragadó vakság, mely alig

különbözik láthatatlan uraink

mesterkélt nárcizmusától. Pedig

az emberiség nem ilyen. Hamis

hangok disszonáns szimfóniája

rejti az új típusú fejlődés zálogát.

Mások kínja és fájdalma előbb-utóbb

a sajátunkká válik. A futó gyönyör

hét számjegyű összeggé hígítva

semmit sem ér, ha minden elvész,

és halvány emlékünk sem marad.

Élj és virulj, költemény, vezesd át

a sötét karantént egy ragyogó nyárba,

ahol a Szél és a Nap a jövő energiája.

Ne tűnj el a fekete-fehér horizontról,

ahol felragyog egy színes szivárvány.

Fel kell vennünk a harcot a vírussal,

amit az aljas tudatlanság teremtett.

A diadal egyenlőtlen lesz, de tanulságos.

Mocsárban tükröződő önzésünknek

befellegzett, amint a történelem

elszámol a járvánnyal, és kiderül,

hogy a személy nem egy puszta szám.

Hála az orvosoknak, akik kérdés nélkül

cselekednek. Szégyen, de így vagy

úgy: megváltozunk. Különben jöhet

egy új hullám, amely sakkban tartja a

pozitív tesztektől rettegő emberiséget.

Tolvaj Zoltán fordítása

RESET

Mi történik, ha megszokott társadalmi életünkben kell alkalmazni a jól ismert IT Help Desk-módszert? Ami egy éve még merész science fiction lett volna, mára a mindennapjaink részévé vált. Lezárunk, várunk, újraindítunk.

A PesText Fesztivál is nyomott egy resetet, a COVID által átformált viszonyok között a szórt, globális fókusz helyett a koncentráltabb lokális, regionális irodalmi figyelem kapott hangsúlyt. A PesText hívószava idén a RESET volt, ezért a meghívott írók ebben a témában küldtek írásokat a fesztivál fanzinjába.

A Reset ‘zine erős, bátor szövegei, illusztrációi a környékről érkeztek: magyar, szlovák, cseh, lengyel, német, osztrák, szerb, horvát, orosz szerzők mellett kalandvágyó norvég, portugál, török alkotók mutatják meg nekünk, milyen emberi, társadalmi, művészeti vetületei vannak az újraindításnak.

Ezekből a javarészt felkérésre írt szövegekből közöl válogatást a következő hetekben a Tiszatájonline.