Tiszatájonline | 2022. november 13.

Endrey-Nagy Ágoston versei

sapiens

I.
Hova hajtsam a fejem hogy ne halljam
vadkacsák felé lopakodó meztelen nő
fűzfasíp sár
fűzfasíp sár
fűzfasíp fűzfasíp sár

I.
Hanyatt fekszem rigótojásokon
állcsúcsom van és az égnek mered
ahonnan oldalra süllyedt melleimre hó
 
állcsúcsom van képes vagyok a tagolt kertépítésre
egyre csak hó a rózsafehér mandulafákra
gerincem alatt semmi nem fagy el
talpam alatt minden
 
I.
A nyelőcsövem tollasodni kezd.
A hazatérő barázdabillegetőt
körbenövi a szilvafa.
A repülésre elrendeltek csendje a gégéig jut.

I.
sár sár fűzfák alatt osonok hogy kihallgassam
az egyedüli röpképeseket a holtágban
megállok
hallótávolságon kívül a víztől
miért érdekelne azoknak a titka akiket leigáztunk
 
I.
a kertekben végig elfagyott bibék
rigófészkek üres torkába hull a hó
a járdán sorban kihűlt rigótojások

I.
hófelhők lombja hanyatt fekszem 
állcsúcs ez fontos állcsúcs
tagolt kertépítés és felsőbbrendűség
értelmezni a sarat a belső combon
mint vizet a vállgödör
azt mondta jövevény pedig
állcsúcs önreflexió (például)
tájjal korrelatív érzelmek akár
 
II
Rosa canina vessző


kifacsarás

– és kamcsatka lélegzik szőrös orrlyukain 
kiharap a tengerből egy darabot 
teherhajók sírnak utána
rakodómunkások kendőin gyanta és zuzmó

farkasfejek bennük a láng
karóra húzva ragyogják tele
a partot érő testeket

– innentől az egyetlen válasz visszafényleni
túlfényleni
medvék szemében a lávát
medvék szemében a lávát

rámarkolunk kint felejtett melleire
csonttollúak visítása rajzik szerteszét

nyelvünkön a nyércek húsa 
kifacsarjuk a melleket
mélyen belenézünk az anya medveszemébe
szőrmegallérunk lángja
félszigetnyit lobban

– farkasfejek füstje vonyít 
a lefosztott húsú kamcsatka
visszahúzza csonttollúit a bordái közé
teherhajók távolodó fényében
medvék hunyorognak


monszun

Őz-csordámat itatom megitatom
És meglódítjuk tüzeinket Piacokra oszlopok derekára
Palasovszky Ödön
 
az izomtömegek civilizálatlan dzsungeléből
mustársárga tigrisekként jöttünk
a szánkban őzeket csempésztünk őzeket
a sűrűn nőtt területekre árkádokon titkárokon át
 
hátunk mögött szaporodtak a tuskók agancsai
 
a monszunerdő szívritmuszavara vagyunk.
Az őzek fásításokról énekeltek kövér halászokat 
a föld asszonyai jöttek (repültek) az agglomerációk fölött
egészen az erdőterveinkig
nyelvük kilökdöste szánkból az őzeket 

Halásztokák beteljesülése halásztokák rőtje
vannak távlatai a ráksaszáknak: 
akik ettek belőlünk 
a föld asszonyai elragadják a tájdoktorokat
 	
orrüregünkből kiszöknek buborékokban a bülbülök
ökológiai jelentőségeink
kövér halászok felett habok
tigrisek sora alatt tengerfenék

(Megjelent a Tiszatáj 2022. januári számában)