sapiens
I. Hova hajtsam a fejem hogy ne halljam vadkacsák felé lopakodó meztelen nő fűzfasíp sár fűzfasíp sár fűzfasíp fűzfasíp sár I. Hanyatt fekszem rigótojásokon állcsúcsom van és az égnek mered ahonnan oldalra süllyedt melleimre hó állcsúcsom van képes vagyok a tagolt kertépítésre egyre csak hó a rózsafehér mandulafákra gerincem alatt semmi nem fagy el talpam alatt minden I. A nyelőcsövem tollasodni kezd. A hazatérő barázdabillegetőt körbenövi a szilvafa. A repülésre elrendeltek csendje a gégéig jut. I. sár sár fűzfák alatt osonok hogy kihallgassam az egyedüli röpképeseket a holtágban megállok hallótávolságon kívül a víztől miért érdekelne azoknak a titka akiket leigáztunk I. a kertekben végig elfagyott bibék rigófészkek üres torkába hull a hó a járdán sorban kihűlt rigótojások I. hófelhők lombja hanyatt fekszem állcsúcs ez fontos állcsúcs tagolt kertépítés és felsőbbrendűség értelmezni a sarat a belső combon mint vizet a vállgödör azt mondta jövevény pedig állcsúcs önreflexió (például) tájjal korrelatív érzelmek akár II Rosa canina vessző
kifacsarás
– és kamcsatka lélegzik szőrös orrlyukain kiharap a tengerből egy darabot teherhajók sírnak utána rakodómunkások kendőin gyanta és zuzmó farkasfejek bennük a láng karóra húzva ragyogják tele a partot érő testeket – innentől az egyetlen válasz visszafényleni túlfényleni medvék szemében a lávát medvék szemében a lávát rámarkolunk kint felejtett melleire csonttollúak visítása rajzik szerteszét nyelvünkön a nyércek húsa kifacsarjuk a melleket mélyen belenézünk az anya medveszemébe szőrmegallérunk lángja félszigetnyit lobban – farkasfejek füstje vonyít a lefosztott húsú kamcsatka visszahúzza csonttollúit a bordái közé teherhajók távolodó fényében medvék hunyorognak
monszun
Őz-csordámat itatom megitatom És meglódítjuk tüzeinket Piacokra oszlopok derekára Palasovszky Ödön az izomtömegek civilizálatlan dzsungeléből mustársárga tigrisekként jöttünk a szánkban őzeket csempésztünk őzeket a sűrűn nőtt területekre árkádokon titkárokon át hátunk mögött szaporodtak a tuskók agancsai a monszunerdő szívritmuszavara vagyunk. Az őzek fásításokról énekeltek kövér halászokat a föld asszonyai jöttek (repültek) az agglomerációk fölött egészen az erdőterveinkig nyelvük kilökdöste szánkból az őzeket Halásztokák beteljesülése halásztokák rőtje vannak távlatai a ráksaszáknak: akik ettek belőlünk a föld asszonyai elragadják a tájdoktorokat orrüregünkből kiszöknek buborékokban a bülbülök ökológiai jelentőségeink kövér halászok felett habok tigrisek sora alatt tengerfenék