Élethosszig tartó regény

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSEI KONRÁD GYÖRGGYEL

Rácz Lajos több mint tíz éve kezdte beszélgetéssorozatát Konrád Györggyel, amelynek részletei – az író Torockó utcai munkaszobájára utalva – „Alagsori történetek” címmel jelentek meg 2014 novemberétől a tiszatájonline.hu oldalon és a Tiszatáj folyóiratban. A most megjelent kötet ezeken a már megjelent beszélgetéseken kívül olyan új részeket is tartalmaz, melyek Konrád György kérésének megfelelően csak most – halála után – olvashatók.

Gyurit 1990 óta ismerem személyesen, az idő tájt Kecskeméten dolgoztam az Akadémia Regionális Kutatások Központja helyi csoportjánál, s munkahelyi főnököm, Csatári Bálint, Gyurival egyetemben tagja volt a Mécs Imre által gründolt Közép-Európa Egyetem Alapítvány kuratóriumának. Mécs Imre az ’56-ot követő börtönévei idején kimunkált és soha meg nem valósult ideát az elhagyott kecskeméti szovjet laktanya falai közé szerette volna átcsábítani az anyagi világba. Gyuri ennek kapcsán járt néhányszor Kecskeméten, s egy alkalommal másfél-két órát beszélgetett velünk a Településkutató Csoportnál. Amikor a véletlen szerencse vagy a gondviselés ilyen módon az utamba hozta, igyekeztem minél jobban megismerni. A hagyományos receptet követtem, kérdezgettem mindenféléről, s mivel Gyuri udvarias és béketűrő, ezért többnyire megadóan válaszolgatott. Abban, hogy Gyuri elég hamar megadta magát, szerepe lehetett annak is, hogy olyan módon tudtam vele beszélgetni, ahogy valószínűleg kevesen. Mindketten csonka Bihar vármegye tradicionális világában nőttünk fel, egy olyan erősen verbális kultúrában, ahol a kommunikációt nem a descartes-i definitív nyelvhasználat szabályai határozták meg. Ebben a tradicionális bihari diskurzusban nem a logikai vagy a kronológiai rend követése a meghatározó elv, hanem az, hogy tudjunk valami érdekeset és meglepőt mondani, esetleg beugratni és megtréfálni a másikat.

(Rácz Lajos)