Tiszatájonline | 2014. február 24.

Egy utóélet emlékei II.

TÖMÖRKÉNY ÉS WEÖRES
Amíg Fekete István (1900–1970) kvázi kortársként olvasta – ifjúkorában – Tömörkény írásait, addig a nála fél generációval fiatalabb Weöres Sándor (1913–1989) már csak mint „távoli” íróelődre tekinthetett a szegedi íróra […]

TÖMÖRKÉNY ÉS WEÖRES

Amíg Fekete István (1900–1970) kvázi kortársként olvasta – ifjúkorában – Tömörkény írásait, addig a nála fél generációval fiatalabb Weöres Sándor (1913–1989) már csak mint „távoli” íróelődre tekinthetett a szegedi íróra.

A Tömörkény Emlékkönyvben Weöres verssel tisztelgett emléke előtt. A vers így szól:

            Triptichon
Tömörkény István emlékére

I                                                                    

A szűz nap-arcú és arany,
mögötte fodrot bont a föld,
mögötte szikrát szór a víz,
s az ég sötét, csillagtalan.
Sarlózva jobbra-balra ring,
kévébe gyűjti álmaink,
hajnalra fürtje szétbomol
s lábánál minden kötve van.                          

II

     Holdvilág, ifjúság,
mennyi lombon szálltál,
mennyi forrást ittál,
mennyi tükrön háltál!
     Szarvas hold, öregkor,
hány kopott szekéren
horgasztod az ostort
a kocsis kezében! 

III

Egy szót, mit a szellő
remegve tovább visz –
egy szót, mit az éjfél
ködös szeme lát –
készíthetem akkor
az ágyat, amelyben
nyugodtan aludjam
a nagy éjszakát.

Sőt, a szerkesztők a kézirat fotómásolatát is közölték a könyvben:

Karolyi Amy

Weöres és Tömörkény „kapcsolatáról” nincs tudomásunk, WS nem írt Tömörkényről, olvasmányélményei között nem sorolta fel. Nem lehetetlen, hogy itt is vélhetőleg „csak” – a szerkesztői felkérésnek eleget téve – egy korábbi, kész versét látta el a Tömörkénynek szóló ajánlással.

A publikáció mégis fontos lehetett neki, mert ismerünk az Emlékkönyvből olyan példányt, amit Weöres – résszerzőként – dedikálva adott tovább. A kötet címlapján az alábbi – zöld tintával írt – ajánlás olvasható:

Varga Feriéknek / szeretettel, barátsággal / Weöres Sanyi. / és Károlyi Amy.

WS Tomorkeny ded.

Varga „Feri”, azaz Ferenc kilétét nem sikerült beazonosítani, mindenesetre az bizonyos, hogy Weöres belső ismeretségi köréhez tartozhatott, erre utal a becenéven történő megszólítás és aláírás („Sanyi”) is.

A dedikációt aláírta Károlyi Amy (1909–2003) is. Jól látható, hogy Weöres a neve mögött egy ponttal már „lezárta” az ajánlást, amelyhez így azzal egy időben, de mégiscsak utólag írta oda saját nevét a másik ajánló.

Károlyi Amy azonban, jelen esetben, nem csak mint Weöres felesége írta alá – férjével együtt, illetve után – a könyvet (mint ahogy erre nem egy példa van), hanem szerzőtársként is. A költőnő ugyanis szintén szerepel az Emlékkönyvben, mégha oly röviden is. Az ő írása ennyiből áll:

Tömörkény emlékének

Emlékmű
szóból, szélből, gyertyalángból 

Károlyi Amy.

Viszont a szerkesztők által kiemelt szerepét jól mutatja, hogy – Illyés Gyula, Molnár C. Pál, Németh László és Weöres Sándor mellett – az ő kézírását is facsimile adják:

Ws keziras

Bíró-Balogh Tamás

Felhasznált irodalom: Tömörkény emlékkönyv: Emlékkönyv Tömörkény István születésének centenáriumára. Szerk.: Kovács Sándor Iván, Péter László. Szeged, 1966. –– Weöres Sándor: Triptichon. In: Emlékkönyv:424.

A képek forrása: A dedikáció másolata birtokomban. Tömörkény István: internet, Weöres Sándor és Károlyi Amy portréja (Langer Klára felvétele): pim.hu, WS kézirat-másolata: Emlékkönyv:423., Károlyi Amyé: Emlékkönyv:393.