Egy utóélet emlékei I.

A TÖMÖRKÉNYT OLVASÓ FEKETE ISTVÁN

Tömörkény István (1866–1917) születésének századik évfordulójára jelent meg a Tömörkény emlékkönyv, Kovács Sándor Iván és Péter László szerkesztésében. Előszót hozzá Ortutay Gyula írt, aki nemcsak néprajztudósi és kultúrpolitikusi mivoltában szerepel itt, hanem azért is, mert Tömörkényről ő adott ki először önálló kötetet. Az ő írását több más tanulmány és esszé követi, majd Tömörkény kortársi recepciójából olvasható egy válogatás, ezután a szegedi író halála után írt baráti-kollegiális tisztelgések találhatók, majd ismét szaktudósi tanulmányok és esszék következnek, végül a szerkesztés idejével kortárs alkotók vallanak Tömörkényről. A kötetet utószó, bibliográfia és mutatók zárják.

Alábbiakban az Emlékkönyv néhány szerzőjének olyan dokumentumait mutatjuk be, amelyek kapcsolódnak Tömörkényhez.

*

Az első dokumentum Tömörkény 1917-ben, de már halála után megjelent kötetének, a Népek az ország használatában egy példánya. A címlap felső részén, a cím fölött Fekete István jól felismerhető, kék tintás kézírásával és szignójával ez a bejegyzés olvasható:

Gödöllőn vettem egy állomási trafikban. F I

Fekete István az Emlékkönyvbe írt vallomásában többek között így ír: „Nem mondhatom, hogy stílusának tiszta szépsége, és zengő magyarságának egyéni varázsa másként hatna rám ma, mint ötven évvel ezelőtt, pedig könyveit majd minden évben előveszem, hogy csodáljam és elmerüljek bennük, elfelejtve mindent, ami körülöttem és bennem van, és eggyé legyek az idővel”, majd leírja, hol találkozott először Tömörkény műveivel és hogyan lett Tömörkény-olvasóvá: „Kaposváron, egy sötét pincehelyiségben, ahol főleg régi, de új könyveket is árusítottak. Nem emlékszem már, melyik évben volt az első világháború alatt, amikor ez a Böngészde megnyílt, de amelynek hamarosan igazolt és megbízható látogatója lettem” (Fekete 1966).

Fekete életművének legjobb ismerője, Sánta Gábor ki is mutatta a Tömörkény-hatást: „Fekete István 1953 kora őszén papírra vetett levelei egyikében olvasható, hogy »vers alatt Aranyt értem és Vörösmartyt, Petőfit és Adyt, mint ahogy Író alatt Krúdyt és Tömörkényt«. Ez utóbbi, egyébként gyakorta hangoztatott állásfoglalást azért érdemes a Téli berek kapcsán felidézni, mert ez tekinthető az életmű azon regényének, amelyben a két prózaíró hatása együttesen felismerhető. Tömörkény Istváné mindenekelőtt a stílus-, a téma- és figuraválasztásban”, munkáit „mindenekelőtt a tárgyismeret és az ábrázolásmód miatt érzi vonzónak és inspirálónak”. Emellett Fekete – Tömörkényhez hasonlóan – „mélységes rokonszenvvel” fordult az egyszerű, szegény, kétkezi munkából élő alakok felé, és ez a vonzódása a Sánta Gábor által szintézisregénynek tartott Téli berekben is tetten érhető: „A személyes tapasztalat, a megértés és a reális ábrázolásra való törekvés alapvető jellemzője Matula, Nancsi néni, István bácsi és a számos vidéki mellékszereplő megformálásának. Életszemléletüket, tevékenységüket és mindennapjaikat, éppen úgy, mint Tömörkény, Fekete István is e figurák szemszögéből vizsgálja” (Sánta 2003a).

Sánta Gábor egy másik tanulmányában Fekete olvasmányélményeit veszi sorra, ezek közt ismét felbukkan Tömörkény – és az Emlékkönyvbe írt esszé. Ebben ugyanis Fekete két Tömörkény-kötetet konkrétan is megnevez: a Jegenyék alatt (1898) és a Vízenjárók és kétkezi munkások (1902) címűt (Sánta 2003b). Ezeket tehát biztosan ismerte Fekete. Fekete írása azonban – miképp azt szintén Sánta Gábortól tudjuk – csonkán jelent meg az Emlékkönyvben, a hiányzó rész négy és fél évtized múlva napvilágot látott (vö.: Fekete 2001). Ebben a kihagyott részben Fekete még két Tömörkény-kötetet említ: az  Egyszerű emberek (1912) és a Gerendás szobák (1904) címűeket.

A Gerendás szobák azonban „téves” cím: helyesen Gerendás szobákban lenne, Tömörkény életében még így jelent meg. 1943-ban azonban a csonka alakú címmel jelent meg, igaz, a borítóján ekkor is a helyes cím állt. Ugyanakkor éppen ez az „új” cím szolgál információval: Fekete könyvespolcán ez volt. És ha megnézzük a másik három általa említett kötet kiadástörténetét, mindnél közös kiadási dátumra lelünk: 1943. (Az Egyszerű emberek és a Gerendás szobák a Singer és Wolfnernél, a Vízenjárók Új Időknél, a Jegenyék alatt a Franklinnál jelent meg.) Azaz Fekete vélhetően 1943-ban vette a vallomásban említett négy könyvet: céltudatosan mindet, ami abban az évben megjelent.

A Népek az ország használatában kötettel ez a lista is bővült. Sőt, még azt is tudjuk, mikor. A bejegyzés szerint ugyanis Fekete Gödöllőn vásárolta meg – itt pedig 1918 tavaszától járt tartalékos tiszti iskolába, önkéntes káplár volt. (1918. április 26-án érettségizett, majd a kaposvári 19. honvéd gyalogezredbe sorozták be, és rövid pécsi kiképzés után káplárként került ide. Az egyéves tiszti iskolát 1918 szeptemberében végezte el [lásd: Sánta 2005].) Nyilván ebben a rövid időszakban vette meg az előző évben megjelent Tömörkény-kötetet.

Jól járt vele, mert ahogy Juhász Gyula írta, Tömörkény „a halála után adta nemzetének a legdrágább örökséget utolsó könyvével”, melyben „a tökéletes egyszerűségig fejlődött az a tömörkényi műfaj, amelyet legtalálóbban magyar rajznak lehetne elnevezni” (Juhász).

Felhasznált irodalom:

Fekete 1966: Fekete István: [Tömörkény István]. In: Tömörkény emlékkönyv, 376–378. –– Fekete 2001: Fekete István: [Tömörkény István.] In: Az ismeretlen Fekete István. Tanulmányok egy ismerős íróról. Szeged, 2001. 214–217. Szerk.: Sánta Gábor –– Juhász: Tömörkény István élete és művei [1928]. In: Uő.: Juhász Gyula összes művei 8. Prózai írások 1927–1936. Sajtó alá rend.: Ilia Mihály. Bp., 1971. 155–202. (Az idézett részek: 193, 195.) –– Sánta 2003a: Sánta Gábor: Téli berek – a szintézis regénye. In: Uő.: Fekete István. Tanulmányok 1., Pécs, 2003. 226–254. –– Sánta 2003b: Sánta Gábor: Hová sorolható Fekete István prózája? In: Uő.: Fekete István. Tanulmányok 1., 266–285. –– Sánta 2005: Sánta Gábor: „Emlékezetes, rossz diák voltam”. Gyerekkor, iskolás és katonaévek. In: Uő.: Fekete István. Tanulmányok 2. Pécs, 2005. 53–76. –– Tömörkény emlékkönyv: Emlékkönyv Tömörkény István születésének centenáriumára. Szerk.: Kovács Sándor Iván, Péter László. Szeged, 1966.

A képek forrása:

A Fekete bejegyzését tartalmazó Tömörkény kötet címlapjának másolata birtokomban, megküldéséért Pogány János antikváriusnak tartozom köszönettel. – Fekete István önkéntes katonakori portréja:  Sánta 2005, 67. – Tömörkény -, Fekete-portré: internet.

Bíró-Balogh Tamás